Sziasztok!
Szorgosan dolgozom a 10. fejezeten, kicsit kevesebb, mint a fele megvan. Addig is, már létrehoztam fent a "Kötelezők" címkét. Írók, akikre felnézek, blogok, amiket szorgosan követek. Tegyétek ezt ti is!
Plusz információ! Facen létrehoztam egy oldalt, amin zenékről, filmekről, könyvekről írogatok. Ha van kedvetek nézzetek be. - Még nagyon kezdetleges, de várok mindenki szeretettel. :))
ON MY WAY
2012. október 16., kedd
2012. október 14., vasárnap
9. fejezet - Együtt
Zavartan bámultam a plafont, Paul már jó ideje aludt, de én
nem tudtam. És egyre hülyébb és hülyébb gondolatok futották át az agyamon.
Végül már úgy voltam kikelek, és inkább olvasok, mert ezt nem lehet bírni.
Szerencsére egy adag kötelezővel jöttem Paulhoz, hiszen eddig semmit sem
haladtam a sulis előkészületekkel, pedig voltak bőven. A konyhaasztalnál mélyen
belemerültem az író által alkotott világban.
-Nem tudsz aludni?– kérdezte egyszer csak egy hang, mire
ugrottam egyet a széken és a kezemből is kiesett a könyv.
-Basszus, Paul – szóltam rá. – A frászt hozod rám – néztem
rá mérgesen. – Neked nem nagyon kéne járkálnod – mondtam kedvesebben, miközben
mellé léptem. – Mennyünk vissza – mondtam, miközben egyik válla alá nyúltam.
-Meg tudom oldani – motyogta dühösen, miközben arrébb
húzódott.
-Tudom, de segíteni akarok – mondtam, miközben felnéztem
sötéten csillogó szemére.
-Nekem nem kell segíteni – mondta, mikor leült a kanapé szélére.
-Ne legyél már ilyen makacs – mondtam, miközben visszaléptem
a konyhába és lekapcsoltam a villanyt.
-Nem vagyok makacs – mondta, miközben szikrázó szemekkel
nézett rám.
-Mérges vagy rám? – kérdeztem vissza, miközben kezdtem én is
kicsit begurulni.
-Nem – mondta, de csak a szőnyeget vizsgálta.
-Tudom nem akarsz kiszolgáltatott lenni, vagy azt gondolod,
te erős független férfi vagy és mit akarok én a tizenhét évemmel… - mondtam
miközben zavartan járkálni kezdtem. – Én sajnálom, akiket szeretek azoknak néha
kicsit sok vagyok, mert szeretek törődni az emberekkel és én nem tudnék otthon
aludni, mikor tudom, hogy itt vagy egyedül így.
Paul szemszöge
Csak mondta és mondta, én pedig meghökkenve bámultam. Mióta jobban megismertük egymást, nem volt sosem zárkózott, de ennyit egyszerre még nem beszélt. Majd egy pillanatra elhallgatott, rám pillantott tekintetünk találkozott, majd hírtelen elkapta a tekintetét rólam és újra erősen gesztikulálva magyarázni kezdett. Egy combja közepéig érő rövidnadrág és egy trikó volt tökéletes testén, újra egy pillanatra el kellett gondolkodnom, miről is beszélt az előbb.
Paul szemszöge
Csak mondta és mondta, én pedig meghökkenve bámultam. Mióta jobban megismertük egymást, nem volt sosem zárkózott, de ennyit egyszerre még nem beszélt. Majd egy pillanatra elhallgatott, rám pillantott tekintetünk találkozott, majd hírtelen elkapta a tekintetét rólam és újra erősen gesztikulálva magyarázni kezdett. Egy combja közepéig érő rövidnadrág és egy trikó volt tökéletes testén, újra egy pillanatra el kellett gondolkodnom, miről is beszélt az előbb.
-Ettől függetlenül megértelek, utálok kiszolgáltatva lenni
embereknek, de akiket szeretünk, azoknak akaratunk ellenére ki vagyunk,
szolgáltatva egyik felöl, a másik felől, annyira nem ismerlek, de szerintem
körülbelül ugyanezt csinálnád te is fordított esetben.
-Kicsim – suttogtam, miközben újra neki kezdett volna.
-Én is félek ettől az egésztől – mondta tovább. – Annyira
hírtelen és gyorsan történik minden. Szeretlek, de mégis félek ettől az
egésztől. Mi lesz, ha kiütközik a korkülönbség köztünk? Mindig azt mondod, ez
nem számít, de ha ez egyszer mégis kiderül. És a bevésődés is… Ha az nincs,
akkor sosem szerettél volna belém? -
csak monda, alig tudtam felfogni miről hadovál. Majd megáll az ablak mellett és
elhallgat.
-Gyere ide – suttogtam. Pár pillanatig még nem mozdult, majd
megindult felém és könnyes szemekkel megállt előttem. Kinyújtottam kezem és
magam mellé húztam.
-Semmi baj – suttogtam, miközben szorosan átöleltem épp
kezemmel. – Beszéljük meg ezeket a dolgokat – mondtam, majd gondolkodtam, hol
is kezdtem. – A bevésődés segít
megtalálni a párunkat, egy olyan személyt, aki a tökéletes társunk. És nem a
bevésődés miatt szeretlek, hanem mert tökéletesen összeillünk – mondtam. Mire
félve nézett rám és egy puszit nyomott ajkaimra. Könnyei miatt ajkainak sós íze
volt.
-Tudom, hogy majd egy hónapja ismerjük csak egymást és nem
minden úgy jött, ahogy kellett volna, de elmehetünk randizni, ha ezt szeretnéd
– mondtam, miközben tényleg elgondolkodtatott. Hogy ismerkednek a tizenhét
évesek…
-De nem akarom, hogy az legyen, amit csak én akarok. Vagyis
érted – motyogta.
-Annak örülök, ha boldog vagy - mondtam, miközben hajába
csókoltam.
-Aranyos vagy – motyogta. – Ez is bizonyítja, hogy túl önző
vagyok – mondta, miközben eldőlt az ágyon.
-Miért lennél önző? – kérdeztem értetlenül.
Mire pillanatokig csak némán hallgatott.
-Mi a baj? – kérdeztem, miközben fölé tornásztam magam.
Zavartan pillantott rám, majd elvörösödött. Könnyei újra
csorogni kezdtek. Már teljesen összezavarodtam.
-Sunshien, mondj már valamit – mondtam kétségbe esve.
-Az, hogy .. – makogta és elhalt a hangja.
-Hogy? – kérdeztem vissza.
-Tudod, hogy te – motyogta miközben jelentőségteljesen rám
nézett.
És leesett.
-A szex? Jaj kicsim,
én nem várom el tőled – mondtam.
-Tudom, csak te szeretnéd - mondta, miközben végig simított
arcomon.
-Sok férfi szeretne veled, ez nem jelenti azt, hogy neked
kell – mosolyogtam rá.
-De te olyan jó vagy hozzám – suttogta. – És én is
szeretném, csak… - motyogta.
-Komolyan? – vigyorogtam rá szélesen.
-Igen, képzeld el – kuncogott fel.
Percekig csak bámultam kipirosodott szemeit és duzzadt
ajkait.
-Ennek valami köze van, ahhoz, amit Tom mondott? – kérdeztem
félve, de mire kinyögtem meg is bántam.
-Részben – motyogta pár perc néma csend után. Nem tudtam mit
mondhatnék, ha akarja, ha tudja úgy gondoltam, úgyis elmondja. Bár kíváncsi
voltam, igaz nagyon rossz előérzetem volt, de nem is akartam belegondolni, hogy
ő valaki mással. Önző voltam és csak magamnak akartam őt, pedig én is nem egy
lánnyal voltam már, de mégis... Ő az enyém.
-Nem olyan vészes, csak egy régi barátommal elmentünk
bulizni és lefeküdtünk, és nem volt túl jó – hadarta. Miközben kitartóan a
plafont bámulta.
-Fájt? – kérdeztem miközben végig simítottam arcán.
-Elégé – motyogta, miközben arca grimaszba húzódott.
-Mocskos állat – morogtam.
-Már túl vagyok rajta, csak mégis nehéz elfelejteni –
motyogta zavartan, miközben mellkasomhoz bújt.
-Én nem siettetek semmit – suttogtam fülébe és egy csókot
nyomtam füle mögé.
Sunhine szemszöge
Arra ébredtem, hogy minden porcikám elzsibbadt, pár
fájdalmas mozdulat után, csak Paul édes arcát bámultam. Ilyenkor olyan, mint
egy édes kisfiú, mosolyogva végigsimítottam álla vonalán, mire pár pislogás
után rám siklott tekintete.
-Jó reggelt, kislány – mosolygott.
Megkönnyebbültem, hogy tegnap este elmondtam neki az engem
nyomasztó dolgokat. Még most is sajnáltam, hogy nem adhatom meg neki azt amit
akar, de tudtam, éreztem, hogy várni fog, miattam. Mosolyogva pattantam ki az
ágyból és mentem a fürdőbe, gyors fogmosás, fésülködés után magamra kaptam egy
kopott cicanacit és Paul egyik pólóját a szárítóról. Szemeim csillogtak, majd
végigsimítottam piros ajkaimon, amelyek duzzadtak Paul tegnapi csókjaitól. Jól
néztem ki és jól is éreztem magam, ezt mutatta az arcomon virító hatalmas mosoly
is, amit akár hogyan próbáltam, nem tudtam rejtegetni.
Ugyanezzel az elégedett fejjel ültem le a már feltápászkodó
barátom mellé, aki szemével követtem minden mozdulatom, majd mikor arcomra és
széles mosolyomra siklott a tekintette, szélesen elvigyorodott ő is. Egy hosszú pillanatig csak egymást bámultuk,
majd egy csókot nyomott ajkaimra, de mikor kezdett volna már túlságosan
beindulni a dolog, elhúzódtam. Paul bocsánatkérően nézett le rám, amit én csak
a változatosság kedvéért mosollyal nyugtáztam.
Miután bekísértem Paul a fürdőbe, összeágyaztam, a takarót
az egyik fotelbe tettem és eligazítottam a díszpárnákat, Paul már kész is volt.
-A felsővel segítenél? – kérdeztem kissé zavartan.
-Persze – szökkentem mellé majd mosolyogva húztam a
kanapéhoz és leültettem, és óvatosan lehúztam róla a kopott fekete pólót és a
kezében lévő trikót pedig felsegítettem rá. Megpillantva felsőtestét arcom égni
kezdett és hihetetlen vágy kapott el, hogy végig simítsak rajta, de nem tettem. Nem játszhatok vele, gyorsan
és mégis óvatosan lehúztam hátán is az anyagot. A trikó már látszott az idő múlása, de
hihetetlen jól állt Paulnak. Igaz egyik kezét gipsz fedte, de a vállai és izmos
kezét kihangsúlyozta a felső. Direkt csinálja…
-Mi van? – kérdezte, mikor már szerintem percek óta
csodáltam izmait.
-Semmi – pirultam el még jobban indultam meg a konyha felé,
aztán rájöttem, hogy nem hagyhatom csak úgy ott.
-Mit szeretnél reggelire?
- léptem vissza.
-Először is egy rendes csókot, aztán mi közül lehet
választani? – kérdezte. Mosollyal az arcomon hajoltam felé és egy mély,
szerelmes csókban forrtunk össze.
-Rántottához mit szólsz?
- kérdeztem, miután már rendesen tudtam lélegezni.
-Tökéletes – mosolygott rám és mikor megindultam egyet
rácsapott a fenekemre. – Asszony.
Meglepetten néztem rá, mire ő csak édes kisfiús mosolyával
elkábított.
Paul valami foci mecset nézett a tévében, én pedig a tojások
felverése közben halkan dúdolgattam a rádióval. Egyszer csak azt vettem észre,
hogy néma a tévé és az én borzalmas hangom tölti be az alsó szintet. Mikor
tudatosult bennem, hogy mi történt fülig vörösödtem.
-Ne hagyd abba, édes – szólt ki a nappaliból Paul.
-Inkább kapcsold vissza a tévét – kuncogtam. – Borzalmas
hangom van – mondtam, miközben bacon csíkokat daraboltam a reggelibe.
Fél óra múlva már falatoztunk a kanapén, egy hatalmas
tányérból ettünk mind a ketten egymást etetve. Igaz ez inkább vicces volt, mint
romantikus, mert Paul háromszor annyit evett mint én.
-Isteni lett – mosolygott rám, majd egy csókot nyomott az
arcomra. – Mikor tanultál te meg ilyen jól főzni? – kérdezte, miközben a már
üres tálcát mellénk ügyeskedte és magához húzott.
Vagy fél órát még egymáshoz bújva töltöttünk. Aztán erőt
vettem magamon és Paultól nagy nehezen elszakadva elmosogattam.
Délután befoglaltuk a kanapét, Paul valami motoros újságot
olvasott én meg egy kötelezőt bújtam, mikor kopogásra kaptuk fel a fejünket.
-Majd én nyitom – pattantam fel és indult meg a bejárat
felé.
-Majd én – szólt Paul, miközben felkászálódott az ágyból, de
közben már nyitottam az ajtót. Szem forgatva pillantottam az ajtóban állóra,
csak az nem Jared vagy Jake volt, mint akikre számítottam, hanem egy negyvenes
nő. A szívem egy pillanatra megállt, majd gyors tam tamba kezdett. Levegőt meg
teljesen elfelejtettem venni.
A nő megilletődve bámult rám, de szerintem rajtam sem
láthatott sok mást. A levegő megfagyott, csak mikor Paul mellém biceget, kaptam
észbe.
-Szia, anyu – suttogta a mellettem álló srác, kisfiús
hangon. Ha nem épp a számomra először látott nő állna az ajtóban, aki a pasim
anyja és rajtam a fia kinyűtt pólója és egy kopott nadrág volt és a plusz
löketet a kócos hajam adhatta meg. Életem nem égtem még ennyire, mint most… Még
mikor a színdarab közepén elfelejtettem a szöveget akkor sem, pedig háromszáz
ember állt előttem, ő meg csak egy asszony. Paul anyukája….
-Ő a barátnőm, Sunshine – mondta miközben kezét a kezembe
fűzte. Kissé megnyugodtam.
-Úristen mi történt veled?! – csúszott fel pár oktávval a
hangja mikor meglátta ütött kopott fiát.
-Nem olyan vészes – motyogta a mellettem álló srác. Az igaz
lenne, ha az öt nappal ezelőtti sebeit látta volna, de még most is borzasztóan
nézett ki.
-A motorozás már megint? – nézett idegesen a fiára, miközben
bevonult mellettünk a házba.
-Csak egy karcolás – mondta Paul.
-Esküszöm egyszer én fogom szétszedni az a jármű az ördög
műve... – mondta mérgesen. Ekkor tudatosult bennem, hogy Paul titkát, nem tudja
az anyukája. Hihetetlen rossz lehet, hogy még a saját anyádnak sem mondhatsz el
egy ilyen horderejű dolgot. Miután kifújta a levegőt az előttem álló asszony,
rám pillantott.
-Beszélhetnék a fiammal, négyszemközt?! – kérdezte, miközben
mélyen a szemembe nézett.
-Pe.persze – dadogtam, majd a fogasról az egyik pulcsit
felkapva a cipőmbe belelépve elspuriztam.
Paul szemszöge
Zavartan néztem a becsukódó ajtó után, szegény Sunhine. Nem
egy ilyen bemutatást akartam, már terveztem, hogy egy szombati ebédnél vagy
hasonlók bemutatom a családomnak, de a sors vagy is inkább anyu közbelépett.
-Először is, szeretném, hogyha észhez térnél és nem
motoroznál többet. Felnőtt férfi vagy Paul az Istenért. Nézz magadra, elég
durva sérüléseid lehettek. És miért nem szóltál? – nézett fel rám, miközben a
kanapéhoz húzott és leültetett.
-Nem akartalak idegesíteni – motyogtam.
-Persze, mert most aztán nem vagyok ideges, édes fiam –
mondta mérgesen, miközben hátam mögé tolt egy párnát. Mosolyogva figyeltem,
pont mint Suny.
-Ki ez a lány? Azt hittem már nem hozol haza ilyen lányokat?
Egyáltalán hány éves? Maximum annyi lehet, mint a húgod…. – mondta botránkozva.
– Már azt hittem megkomolyodsz és talán most már valami komolyabb kapcsolatod
lesz, de ha az nem is legalább nem kezded el megint ezt...
-Ő Sunshine, és komolyan gondolom. Már majdnem egy hónapja
együtt vagyunk – mondtam zavartan. Sosem kötöttem az ilyen dolgokat anyám
orrára, de nem akartam, hogy valami rosszéletűnek gondolja Sunshinet.
-Paul – nézett rám zavartan.
-Szeretem, anyu – mondtam, miközben éreztem, hogy
felforrósodik az arcom. Az érzelmeimről, még annyit sem szoktam beszélni a
szüleimnek, mint a lányokról.
- De olyan fiatal, mégis mit tudtok ti csinálni együtt? –
kérdezte, miközben zavartan járkálni kezdett.
-Jól megvagyunk – mondtam.
-Hány éves? – kérdezte.
-Tizenhét – feleletem.
-Paul huszonnégy leszel egy hónap múlva – mondta
felháborodva. – Tudod, hogy a húgod tizenhat éves? – emelte meg a hangját.
-Anyu, szeretjük egymást – mondtam, már kissé idegesebben én
is.
-Szerelem? Egy hónap után, kicsi fiam… - nézett rám
idegesen. – Csak a szexel tud téged magánál tartani – mondta.
-Nem feküdtem le vele – mondtam már egyre idegesebben.
Hosszú percekig csak bámult maga elé, majd halkan
megszólalt.
-Ki ez a lány? Annyira ismerősnek tűnt.. – motyogta.
-Joshua Uley lánya – mondtam, és kíváncsian bámultam anyám
arcát.
-A kicsi Sunhine – pillantott fel rám meglepetten. –
Visszaköltözött Marie? – kérdezte.
Anyám is tudta, mindenki tudta, hogy Samnek van egy húga.
Hihetetlen.
Sziasztok! Kicsit későn, de megérkezett a fejezet! Nekem egyik kedvencem..:) Dolgozom a kövin, lassan de biztosan..:)
Mellesleg ma van a szülinapom, esetleg pár komit?:D
Mellesleg ma van a szülinapom, esetleg pár komit?:D
2012. október 7., vasárnap
8. fejezet – Csak egy rémálom
Mosolyogva feküdtem szerelmem mellett, miközben Seth és
Jared poénjain nevettem. A nap Forkshoz képest szúrósan sütött, hunyorognom
kellett, így inkább csukott szemmel hallgattam továbbra két jó madár
baromkodását. Aztán a srácok nevetve a vízbe rohantak, nevetésük messziről víz hangzott.
Paul már éppen elszundikált alattam, mikor léptek zajára
kaptam fel a fejem.
-Ugye nem zavarunk? – mosolygott rám kedvesen Emily,
miközben a kicsi Joshua kezét fogta. Megjelent gondolataim előtt az első
találkozásunk. Miután Paulnál töltöttem három napot és teljesen átbeszéltük a
családom kiderült titkait, megnyugodtam és tisztábban láttam. Kiderült, anyu és
apu ugyanúgy bevésődtek egymásba, mint, mi Paullal és anyu beleroppant. Ezért
kerültünk mi nagyszülőkhöz, majd én később azért kerültem vissza, mivel a nagyi
beteg lett. Mindennek megvolt az oka és miután mindketten lehiggadtunk Paullal,
együtt – mivel rengeteget segített – megoldottuk. Mindig ott állt mellettem, ha
szükségem volt rá, képes volt velem éjszaka két órát telefonon, vagy neten
csevegni. A tempón, közös megegyezésre lassítottunk. Tudtam, hogy Paul már
teljesen készen áll rá, hogy lefeküdjünk, de egyikünk sem akarta elkapkodni. Jó
volt csak együtt andalogni. Aztán Emily, igen, ezt is Paul találta ki. Sam
ugyan annyira rosszul jött ki a dologból, mint én, még ha nem rosszabbul, így
próbáltam nyitni felé. Paul beszélt Sam feleségével, Emilyvel és így egyik nap
náluk ebédeltünk. Nem volt túl oldott a hangulat, de nagy lépés volt.
-Persze, hogy nem – mosolyogtam, majd felültem. Óvatosan,
hogy Pault ne ébresszem fel.
-Ritkán van ilyen jó idő, ki kell használni – mosolygott rám
Emily.
-Megyünk már?! – mondta a kiskrapek miközben a víz felé
bámult.
-Mindjárt ideér apád is – mosolygott rá Emily, miközben
kiterített mellénk egy plédet.
Közben Paul zavartan felpillantott, majd mikor tekintetünk
találkozott elmosolyodott.
-Én bemegyek vele, ha szabad – mondta Paul, miközben felült.
Ajkamba harapva bámultam felső testét, ahogy a mozdulat hatására az izmok még
jobban megkeményedtek. Ilyen pasit... A nyál összefutott a számban és
megremegtem.
-Köszi, Paul – mosolygott Em. Majd útjukra engedtük a
fiúkat.
-Mi a helyzet? – kérdezte, miközben letelepedett velem
szemben.
-Semmi különös – motyogtam.
-Jól megvagytok? – kérdezte, miközben Paul felé intett a
fejével.
-Nagyon – mosolyogtam szélesen.
-Rendesen megváltoztattad ezt a srácot – kuncogott. – Nagyon
jó hatással vagy rá – mondta kedvesen.
-Rám is azzal van, még sosem voltam ilyen boldog, pedig
történt pár érdekes dolog mostanság – motyogtam.
Emily zavartan pillantott a fiúk felé, akik kijjebb jöttek
és a kissráccal kezdtek játszani.
-Sam, hogy van? – kérdeztem zavartan, de nem is akartam kimondani,
csak kicsúszott.
-Kezdi feldolgozni – motyogta Em. – Nem a te hibád,
egyszerűen, nehéz neki – mondta, miközben végig simított a kezemen.
-Megértem – motyogtam. Majd mosolyogva pillantottam a
srácokra, akik az apró Joshuával játszottak, nagyon aranyoska voltak.
Negyed óra múlva megérkezett Sam is, ezzel számomra kínos
percek következtek, nem tudtam, mit mondjak neki, nem akartam hülyeségekről
beszélni, nem akartam untatni. Mikor Emily arcához hajolt és megcsókolta a
rajta éktelenkedő sebet, a kicsi Josh is feléjük indult. Nem akartam a családi
idillt megzavarni, így lekaptam a nyári ruhám és Paul felé vettem az irányt.
Lépteim egyre gyorsabbak lettek, majd boldogan ugrottam a hátára.
-Már megint kezdik – fortyogott mosolyogva Seth.
-Sethi ne legyél féltékeny – kuncogott Jared.
-Nem vagyok féltékeny – mondta miközben, mint egy ötéves
bedurcizva nézett barátjára. Erre persze hangosan felnevettünk. Paul közben
szorosan átölelte a derekam és a fejét nyakamba fúrta. Isteni érzés volt, így
állni mellette, ez ölelésében.
Majd a társaság szétszelődött, Kim és Jared a parton falták fel
egymást. Seth Joshuával homokvárat épített. Emily és Sam pedig boldogan
bámulták kisfiúkat, miközben szorosan átölelve egymást ültek a parton. Paul
mosollyal az arcán simogatta a hátam, kellemes érzés volt meleg keze a hideg
víz találkozása a hátamon. Az én kezeim pedig a nyakába csúsztak és
lábujjhegyre állva csókra tartottam a szám. Persze őt sem kellett sokáig
bíztatni, mosolyogva csókolt meg.
Másnap mosolyogva kászálódtam ki az ágyamból, éjszaka Paul
belopózott az ablakon és forró ölelésében aludhattam el. Életem talán egyik
legjobb éjszakája volt, pedig nem történt semmi olyan. Persze pár szenvedélyes
csók elcsattant, de ezt ha életünkbe került is volna, nem tudtuk volna
megállni. Mosollyal az arcomon bámultam a tükörbe, majd a rózsaszín köd alatt
ráérősen felöltöztem, beléptem Adam szobájába és felhúztam rá a takarót, mikor
kezem arcához ért. Tűz forró volt. A rózsaszín köd rögtön elpárolgott fölülem.
Végig simítottam meleg arcán még egyszer, majd keltegetni kezdtem.
-Kate, mi bajod? – kérdezte zavartan.
-Beteg vagy – suttogtam. – Mennyünk be a kórházba –
makogtam.
-Most? – kérdezte. – Áhú, fáj a fejem – szorította apró
tenyerét az arcára.
Rögtön a szekrényéhez léptem, kivettem a kezembe akadó első ruhákat.
-Vegyük fel ezeket - mondtam, miközben áthúztam a fején a
pizsama felsőt.
Negyed óra múlva már a kocsiban ültem, fülemen a telefonnal.
Adam a hátsó ülésen takaróba bugyolálva ült.
Anyu persze nem vette fel, hangosan káromkodtam.
A negyven perces utat, huszonöt perc alatt megtettem. Befaroltam
a kórház parkolójába, majd mint egy őrült pattantam ki a kocsiból. Adamet
kisegítettem a kocsiból és megindultuk a bejárat felé. Hosszú sor állt a
váróteremben, Adamot leültettem az egyetlen szabad székbe, majd újra tárcsáztam
anyut. Közben Adam vacogva húzta össze magát. Hatodszor tárcsáztam.
-Tessék! – szólt bele anyu végre.
-Adam beteg, itt vagyunk a kórházban – mondtam.
-Máris megyek – mondta, majd már le is tette. Öt perc múlva
már meg is pillantottam a folyosó végén.
-Itt van anya semmi baj – guggoltam le Adam elé.
-Sziasztok! – mondta, miközben letérdelt mellém és végig
simított öcsém homlokán.
A délután nagy részét Adam mellett töltöttem, igaz ő aludt,
de akkor is. Kiderült, hogy tüdőgyulladása van, és két napig bent kell
maradnia. Hol csak járkáltam a szobában, hol pedig Adam fehér arcát bámultam.
Egyszer csak ezt vettem észre, hogy a telefonom pittyeg a zsebemben és erre
ébredek. Az egyik székben aludtam el és rögtön belenyilallt a nyakamba a
fájdalom. Reménykedtem benne, hogy Paul hív, szükségem volt rá.
-Sunshine! – hallottam meg a készülékből Jared hangját, ami meglepett hiszen kint már korom
sötét volt,mit akarhat ilyenkor.
-Szia, mi a helyzet? – mondtam zavartan, a hangom kissé
rekedt volt.
-Paul megsérült és mindenképp veled akar beszélni,
Jacobéknál vagyunk – mondta.
-Micsoda? – kérdeztem zavartan, nem tudtam felfogni a
szavakat.
-Ide tudsz jönni? Hol vagy? – kérdezte.
-A kórházban, de máris indulok. Fél óra és ott vagyok –
mondtam, miközben az asztalon lévő papírra kezdtem körmölni.
Anyu le kell lépnem, Paullal van valami, amint tudok,
visszajövök.
Puszi
Mint egy őrült, szaladtam végig a folyosón, neki is mentem egy orvosnak, de egy bocsánat után rohantam tovább. Ez a mai nap csak egy rémálom. Mint egy őrült pattantam be a kocsiba és rögtön ráléptem a gázra, az övet is csak a parkolóból kifelé kötöttem be. A sebességhatár majdnem kétszeresével száguldoztamLa Push felé, az órára
pillantottam hajnali kettő, múlt hat perccel. Az agyam azon kattogott, hogy
Jared miért nem mondott több információt, Paullal mi lehet, megsérült,
mennyire, hogyan. Majd az első csókunk jutott az eszembe, majd pár közös
pillanat. Nagyon kevés volt, nem lehet ilyen hamar vége, abba beleszakadnék.
Végre beértem a La Pushba ,
majd a házunk felé vettem az irányt. Újabb tíz perc gyötrelem után leparkoltam,
kicsaptam a kocsiajtót és Jacobék háza felé vettem az irányt. Jó pár srác ott
állt, de nem foglalkoztam, hogy ki kicsoda vagy mit akar mondani, mint egy
őrült siettem be a lakásba, ahol Billy megfogta a kezem.
Puszi
Mint egy őrült, szaladtam végig a folyosón, neki is mentem egy orvosnak, de egy bocsánat után rohantam tovább. Ez a mai nap csak egy rémálom. Mint egy őrült pattantam be a kocsiba és rögtön ráléptem a gázra, az övet is csak a parkolóból kifelé kötöttem be. A sebességhatár majdnem kétszeresével száguldoztam
-Állj meg, bent van még az orvos – mondta. Majd egy hangos
üvöltés csapta meg a fejem, Paul..
-Mi történik? Mit csinálnak vele? – kérdeztem magas hangon.
-El kell törni újra a csontjait, rosszul forrtak össze –
mondta Billy halkan.
-Úr isten - motyogtam, majd zavartan járkálni kezdtem az
apró házban.
Majd Jared lépett mellém és egyik kezével sután átölelt,
rögtön karjaiba zuhantam és szorosan hozzábújta mellkasához.
-Sss, semmi baj – suttogta a fülembe, mire egy könnycsepp
gördült ki a szememből.
Egy újabb fájdalmas üvöltés, összerázkódtam. És egy újabb és egy újabb, majd csend.
Nyitódott az ajtó, rögtön oda kaptam a tekintetem. Dr. Cullen.
-Holnap reggel visszajövök, de ha bármi van hívjatok –
mondta Billynek, majd rám nézett aztán kilépett az ajtón.
-Menny be – mondta Jared.
Zavartan pillantottam fel, majd megindultam. Lépteim egyre
lassabbak lettek, majd miután becsuktam magam mögött az ajtót és szerelmem
testére néztem. Az egyik keze és az egyik lába be volt kötve. A bordái körül
újabb kötés éktelenkedett. Egy takaró volt csak derekára terítve, alatt
gondolom meztelen volt. Most ez se tudott felvillanyozni, vagy zavarba hozni.
Majd csodás arcára siklott a tekintetem, a homlokán egy mély seb éktelenkedett,
a szája fel volt szakadva. Zavartan léptem mellé, a könnyek ömlöttek a
szememből, majd épp kezéért nyúltam és két kezem közé fogtam.
-Sunshine – motyogta, a szempillája meg-megrebbent, majd
kinyitotta szemét.
-Paul – motyogtam, majd a kezemmel óvatosan végig simítottam
arcán.
-Örülök, hogy itt vagy – motyogta lassan.
-Azt hittem, hogy… - zokogtam fel.
-Semmi baj, jól vagyok – suttogta.
-Ez nem elég hiteles most – suttogtam, majd egy puszit
nyomtam a szájára.
-Szeretlek –motyogta, majd újra elaludt.
-Én is, Paul – motyogtam. Majd a szobában lévő széket az ágya
mellé húztam és épp kezét szorongatva bámultam arcát a gyenge hold fényében.
Majd a lassan felkelő nap fényében, az arcán lévő vágás már láthatóan összébb
húzódott. Csak köröztem egyik ujjammal kezén, mikor Jared lépett be.
-Szia – motyogta megilletődve, miközben zavartan végig
nézett kettősünkön. – Haza kéne menned aludni – mondta, miközben mellém lépett
és mélyen a szemembe nézett, majd barátjára.
-Nem akarok – mondtam, miközben összekulcsoltam ujjainkat
Paullal.
-Úgy sem tudsz most segíteni – mondta halkan.
-Te tudnál a helyemben otthon aludni? – kérdeztem.
-Nem – mondta pár perc hallgatás után.
Paul harmadik napja fekszik Jake szobájában, de ma délután
végre hazaviszik. A lábán még legalább egy hétig a kezén pedig valószínű
két hétig lesz gipsz. Miután Jaredtől megkaptam ma Paul házának kulcsait, rögtön
oda indultam. Meglepődtem rendesen, egy rendetlen legénylakásra számítottam, de
persze Paul mindig tud meglepetéseket okozni. Az udvaron pár napja nyírt fű
fogadott, a terasz frissen volt lesöpörve. Aztán beléptem a lakásba, egy kisebb
előszoba fogadott, ahol pár akasztó volt a falon, amiken pár ruha lógott.
Alatta lerúgott tornacipő, amit első csókunknál is viselt. Mosolyogtam el a
kellemes emlékre. Majd az étkezőbe léptem, ami egybe volt a nappalival és a
konyhával. Gyönyörű fa konyhabútor volt, pár edény a lecsöpögtetőn, majd a
hűtőhöz léptem. Üres volt. Jó, hogy gondoltam erre. Körbenéztem a
szekrényekben, hogy mit kell esetleg még venni és egy listát kezdtem írni.
Körbe jártam az egész házat, az emeleten két üres szoba, két fürdő és Paul
szobája fogadott. Lehúztam az ágyneműt és frisset húztam helyette, valamint
kiszellőztettem utána pedig indultam vásárolni. Bő egy óra alatt le is zavartam
a vásárlást, majd összedobtam egy kis milánóit és indultam is haza a már gyógyulófélben
lévő Adamhoz. Olvastunk egy könyvet együtt, majd gofri kisíretében mesét
néztünk. Fél hatkor már Billyék verandáján álltam, Jared és Paul pedig már bent
beszélgettek.
-Szia kislány – ölelt át Jared miután beléptem, majd Jake is
egy puszit nyomott az arcomra.
-Sziasztok – mosolyogtam, majd Paulhoz siettem, aki zavartan
fészkelődött.
-Paul – mondtam, majd mosolyogva mellé léptem és egy puszit
nyomtam az arcára.
-Szia kicsim -
motyogta, miközben épp kezét derekamra csúsztatta.
Fél óra múlva Pault már Jared és Jake le is fektette a
kanapéra. Mivel így tűnt a legegyszerűbbnek a dolog, kihúztuk a kanapét – ami
aránylag kényelmes volt - mivel Paul egy darabig még nem fog tudni lépcsőzni.
Paul nagyon rosszul viselte, hogy ki volt szolgáltatva.
Láttam rajta, hogy majdnem csak olyan fájdalom volt ez neki, mint mikor a csontjai
törtek. A srácok megebédeltek, majd mindketten mentek a dolgukra. Örültem, hogy
végre kettesben lehetünk. Mire elmosogattam Paul már halkan szuszogott,
mosolyogva telepedtem mellé és bámultam tökéletes vonásait. Hogy lehet valaki
ennyire tökéletes? Elég jó vagyok én neki? És hasonló kérdések vetődtek fel
bennem, de nem akartam ilyenekre gondolni. Paul épp karjához bújtam és boldogan
szippantottam bele a trikójába, olyan férfias illata volt és mégis egyedi.
Biztonságban éreztem magam mellette.
Paul szemszöge
Paul szemszöge
Apró kezek érintését éreztem a mellkasomon és egy karcsú
testet karjaim között. Majd az illata is elért az agyamban és szorosabban
húztam magamhoz, a kezem sajogni kezdett, de fel sem ért a boldogságommal,
azzal a menyei érzéssel, hogy Sunshinet ölelhetem.
-Hogy vagy? – kérdezte halkan pár perc múlva.
-Ez a helyzet kifejezetten tetszik – mondtam széles
vigyorral az arcomon.
-Én sem panaszkodom – motyogta, miközben összekulcsolta
ujjainkat.
-Köszönöm – csúszott ki a számon hirtelen, nem túl sűrűn
használtam ezt a szót mostanság.
-Mit? – kérdezte halkan, miközben a könyökére támaszkodva
arcomra nézett.
-Hogy velem voltál ilyen sokat – suttogtam, fura volt nekem
az ilyenfajta érzelem kifejezés. Évek óta nem mondtam senkinek semmit az
érzéseimről…
-És még most kezdődik a jó, ha neked nem baj, akkor itt leszek veled még egy hétig legalább – mosolygott rám szélesen, miközben kisimította a homlokomról a hajam.
-És még most kezdődik a jó, ha neked nem baj, akkor itt leszek veled még egy hétig legalább – mosolygott rám szélesen, miközben kisimította a homlokomról a hajam.
-Hogy érted? – kérdeztem.
-Feltöltöttem a hűtőt, elkéredzkedtem anyutól és egy hétig a
tied vagyok – mosolygott, majd hirtelen elvörösödött. Istenem, de gyönyörű volt
így. Kissé kócos haj, pirospozsgás arc, csillogó szemek, duzzadt ajkak.
Pillanatok kellettek, még a szavaira is tudtam gondolni.
-Feltöltötted a hűtőt?
- kérdeztem vissza hitetlenkedve.
-Remélem nem baj – motyogta zavartan. – Az ágyneműt is lehúztam - sütötte le a szemét.
-Nem kellett volna, de nagyon aranyos vagy, kicsim annyira törődsz velem, meg sem érdemlem – mondtam miközben végigsimítottam arcán. Hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Remélem nem baj – motyogta zavartan. – Az ágyneműt is lehúztam - sütötte le a szemét.
-Nem kellett volna, de nagyon aranyos vagy, kicsim annyira törődsz velem, meg sem érdemlem – mondtam miközben végigsimítottam arcán. Hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Miért ne érdemelnéd meg? – nézett rám hitetlenkedve. – Jó
ember vagy Paul és szeretlek, ez a legkevesebb – mosolygott rám.
-Én is szeretlek – viszonoztam mosolyát. – Olyan mintha
sokkal idősebb lennél – mondtam pár perc gondolkozás után.
-Mármint? – kérdezte.
-Felelősség teljesen viselkedsz és mégis a gondolataidban
van, egy kis gyermeki hiszékenység és naivitás.
-Naivitás? – kérdezett vissza meglepődve, szemei nagyra tágultak.
Hihetetlen édes volt így.
-Kifejezetten jó értelemben – mosolyogtam rá, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
-Kifejezetten jó értelemben – mosolyogtam rá, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
Hogy tetszett a fejezet? Komikat *.*
Sok erőt mindenkinek a következő hétre. by. Road
ui.: aki még nem olvasta a közérdekűt. ITT!
ui.2: köszönöm az egyik kedves barátnőmnek a képet :)
Sok erőt mindenkinek a következő hétre. by. Road
ui.: aki még nem olvasta a közérdekűt. ITT!
ui.2: köszönöm az egyik kedves barátnőmnek a képet :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)