7. fejezet - Egy ajtó becsukódik, egy másik kinyitódik

 Reggel nyűgösen másztam ki az ágyból, egyszerűen annyi gondolat járt az agyamban, hogy nem tudtam aludni egész éjszaka. Ötkor már az ablakban ültem egy csésze teával és bámultam a felbukkanó napsugarakat. A kedvenc napszakom volt, mikor a nap feljött és ezernyi színben pompázott az ég, friss levegő áramlott be az ablakon, amiből mélyet szippantottam.

Paul, farkasok, a mama meséi, szerelem, bizonytalanság, értetlenkedés, hitetlenkedés. Száguldott át az agyamon minden. Vagy fél órát ültem még az ablakpárkányban, bámultam a felkelő napot a tenger felől, majd mikor zuhogni kezdett a szobámba vonultam. Eredetileg a délután Paullal töltjük a parton, persze csak ha az idő engedi. Tegnap nagyjából megbeszéltük a farkas dolog velejáróit és valahogy ettől nem nyugodtam meg. Paul, amint egy vámpírral küzd, félelmetesnek és borzalmasnak tűnt. Tudtam, hogy erős – éreztem az izmait, mikor hozzá bújtam-, tegnap kiderült, hogy még erősebb, mint gondoltam, de egy vámpír mégis egy vámpír. Aztán közben nagy nehezen rávettem magam, hogy felöltözzek és fogat mossak. Utána ruhástul feküdtem az ágyban és bámultam a plafont. Paul, farkasok, apa. Felpattantam és kezembe vettem a már több mint tizenhat éve készült képet. Paul nagyon meglepődött az Uley néven, de azt mondta ma utána kérdez. Nem akartam semmit, csak Őt ölelni és nem tudni inkább semmiről, pedig egy kíváncsi ember vagyok, de ez lehet több, mint, amit tudni akartam. Bevésődött belém. Ugrott be a gondolat és már kicsit tisztábban láttam, vagy inkább pont, hogy ez a tény beárnyékolta az összes többi nehezen feldolgozható gondolatomat. Bevésődés, mikor egy férfi elveszti az addig felállított ideáljait és első látásra, örökre beleszeret egy lányba, és utána soha senki mást nem lát maga számára megfelelőnek, a lány lesz számára a tökéletes nő. Csendültek fel bennem a nagyi régi szavai.

Örökre beleszeretett, tökéletes nő… Vízhangzott a fejemben. Soha senkit, mást nem lát. Idegesen ültem fel az ágyban, majd újra apámmal közös képre koncentráltam. Hiányzott apa.

Abban a pillanatban anyu lépett be a szobába.

-Hát te? Azt hittem alszol – mosolygott rám, miközben leült mellém az ágyra, majd a kezemben lévő képre siklott tekintette. Akkora fájdalom és szeretet villant meg a szemében, apu farkas volt és bevésődtek. Ezért nem házasodott újra, ezért nem volt egy kapcsolata sem, ezért nem tudtam nála kikönyörögni, hogy legalább egy randira mennyen el. Soha senki mást nem lát…

-Öhm, gondolkodtam – motyogtam, mikor eszembe jutott, hogy válaszolni sem ártana.

-Hiányzik? – kérdezte elcsukló hangon, miközben a kezemben lévő képért nyúlt.

-Kíváncsi lennék mit szólna Paulhoz… - motyogtam ez első dolgot, ami eszembe jutott.

-Az egyetlen kicsi lánya, a napfény az életében. Ő találta ki ezt a nevet neked – mosolygott rám kedvesen, miközben egy könnycsepp legördült az arcán. – Nehéz menet lenne – kuncogott. – Főleg a korkülönbség, pedig köztünk is volt nyolc év -  motyogta. – De apád egyik régi barátja Paul apukája, bár ez élet elsodorta őket egymástól, én még emlékszem, mikor együtt lógtak. Ők voltak a legmenőbbek a környéken – mosolygott anyu szélesen. – Meg hát, apád nagyon jóképű volt, nem volt nehéz beleszeretni – mondta, miközben végig simított az arcomon. Vannak olyan mozdulataid, amik mintha ő lenne, de főként belsőleg hasonlítotok. Apád volt, aki visszafogott engem, pedig idősebb volt, én pedig makacs és konok, főleg mikor anyám kitalálta, hogy költözzünk Londonból ide, mert őt érdekli a misztikus város. Aztán itt ragadtunk, azt mondják ez a hely bekebelez – mondta, miközben kifelé pillantott az ablakon.  – Szóval apád, nagyon jó szívű ember volt, nehezen nyílt meg, de utána mindenki oda volt érte. Én pedig könnyen oldottam, de annyira nem voltak odáig az emberek velem. Kiegészítettük egymást – fordult újra felém.

Csendben ültünk pár percig, majd anyu karjai közé bújtam. Úgy tűnt ő biztos pont az életemben.

-Vannak dolgok, amikről nem tudsz, Sunshine, de hamarosan, mindenre fény derül – motyogta a hajamba.

-Miről van szó? – kérdeztem halkan.

-Idővel kicsim, még a napokban – mondta, miközben végig simított a hajamon.

Igaz szükségem volt egy kis gondolkodási időre, azt hiszem még megtudok két titkot és feladom a gondolataim kibogozását és inkább csak falnak megyek.

A nap nagy részét Adammal töltöttem társasozással, persze az én gondolataim mindig elkalandoztak és ő nyert. Délután kettőkor telefonált Paul, hogy tábortüzes buli lesz az este és sokat kell dolgoznia, így inkább csak este találkozzunk. Semmi kedvem nem volt egy ilyen bulihoz, kettesben akartam lenni Paullal.

Aztán Adamot átvittem az egyik itteni barátjához aludni, akiről eddig én még nem is hallottam, majd készülődni kezdtem. Egy farmer, egy egyszerű póló és egy vastag pulcsi mellett döntöttem. Muszáj volt erősebben kisminkelnem magam, mert borzalmasan néztem ki a kevés alvás miatt.

-Én is megyek utánad, majd Bilyvel – mondta anyu, mikor kiültem a teraszra, hogy ott várjam Pault. Nem értettem semmit, anyu is jön. Paul azt mondta, csak a beavatottak lesznek ott.

Végül Seth lépett ki a fák takarásából és indult meg felém. Ennyit az kettesben töltött percekről Paullal.

-Szia, kislány – lépett elém mosolyogva. – Te is rosszkedvű vagy? – mondta, miközben a kezemért nyúlt és felhúzott az fapadról.

-Inkább nyúzott, rövid volt az éjszaka- mosolyogtam rá fanyarul.

 -Paul belopózott az ablakon? – nevetett.

-Nem, csak nem tudtam aludni – makogtam.

Néma csendben sétáltunk tovább, mindketten a gondolatainkba merülve. Majd negyed óra múlva megpillantottam a partot. Már jó sokan voltak, számomra nagyjából ismerős emberek, de akit kerestem tekintetemmel nem találtam. Mikor valami, vagyis inkább valaki a lábamnak szaladt. Egy aprócska indián fiú nézett fel rám meglepetten, annyira aranyos volt. Mosolyogva guggoltam elé.

-Hát te ki vagy? –kérdeztem vidáman. Mindig is imádtam a gyerekeket, de ő még elbűvölőbb volt.

-Joshua – lépett mellénk egy magas indián srác és felkapta az apró sósszákot.

Én is felálltam, majd a számomra még ismeretlen férfire néztem, annyira hasonlított valakire.

-Szia, Sam vagyok – mondta, miközben zavartan vizsgált.

-Sunshine – mosolyogtam, miközben a karjában tartott fiúra pillantottam.

-Ő Paul bevésődése – mondta Seth. Tudják, hogy tudom.

-Nem lesz könnyű dolgod vele – motyogta Sam felvont szemöldökkel. – Hány éves is vagy? – kérdezte zavartan, miközben arcomat vizsgálta.

-Tizenhét – mondtam, miközben szemébe néztem. Túl fiatalnak tart Paulhoz. -Hol van? – kérdeztem miközben újra a kisebb társaságot fürkésztem.

-Parton – mondta Jared, miközben mellénk lépett.

Én pedig rögtön a tenger irányába indultam. Jared elkapta a karom és maga felé fordított.

-Most nem kéne utána menned, veszélyes lehet – mondta a szemembe nézve, közben éreztem, hogy a többiek felfigyelnek nem megszokott párosunkra.

-Nem érdekel, Jared – mondtam, miközben végig simítottam barátságosan a karján és elléptem tőle. Majd a part felé igyekeztem.

Veszélyes lehet – vízhangoztak Jared szavai a fejemben, de szükségem volt rá.

Két perc séta után, meg is láttam Pault, amint egy farönköt rugdalt. Kisebb nagyobb faforgácsok repültek minden felé… Lassítottam lépteimen, majd tőle pár méterre megálltam.

-Paul?! – motyogtam zavartan, mire rögtön megállt a mozdulatban és felém fordult.

-Sunshine – motyogta, majd mellém lépett és szorosan átölelt. Remegett és forró volt.

Percekig csak öleltük egymást, majd egy édes csókban forrtunk össze.

-Mi a baj? – kérdeztem, mikor kissé elhúzódott tőlem és magával húzott az egyik szikla szirthez.

-Most nem fogod érteni, de tudnod kell én is csak ma tudtam meg – mondta zavartan.

-Mit tudtál meg? – kérdeztem.

-Nem mondhatom el – mondta idegesen. – Alfa parancs korlátoz.

-Mikor fogom megtudni? – kérdeztem pár perc gondolkozás után.

-Ha ide érnek az öregek – felelt. - Billy akarja elmondani – mondta miközben szorosan megához húzott és belecsókolt a hajamba. Boldogan és értetlenül simultam a karjaiba. Az agyam kattogott, mi közöm lehet nekem a falkához, Paulon kívül.

-Mennyünk – mondta egyszer csak és maga után húzott.

Percekig csak sétáltunk kézen fogva, még sosem csináltuk ilyet.

-Szeretlek – mondtam, miközben visszahúztam és lábujjhegyre állva nyakába akasztottam a kezem.

-Én is szeretlek – mosolygott rám, majd egy puszit nyomott a számra, de én többet akartam. Hosszasan ízleltem ajkait ő pedig mosolyogva húzódott el.

-Csábító- mondta vigyorogva.

Mosollyal az arcunkon, mentünk vissza a többiekhez, de ahogy közeledtünk éreztem, hogy Paul egyre feszültebb lesz. Mosolyogva üdvözöltem Kimet, aztán észrevettem, hogy a pár perce meggyújtott tűz másik oldalán anyu veszekedik Billyvel. Zavartan néztem, hogy most mi van, miközben Paul mellkasához bújtam. Vagy negyed óra eltelt így, mikor közelebb jöttek hozzánk és anyu zavartan rám mosolygott.

-Szeretnék egy kis figyelmet – szólalt meg hangosan Billy. – Mindenki foglaljon helyet a tűz körül. Paul ölébe ültem, miután ő az egyik fatörzsnek döntötte a hátát, nyugtatólak simogatta a kezem, de legszívesebben felpattantam volna és elszöktem volna vele. Nem akartam tudni, miről van szó.

-Ez egy nem mindennapi megbeszélés, igazából csak párotokra vonatkozik, de szeretném, ha mindenki tudná – mondta zavartan, miközben anyámra pillantott, aki csak a tűzbe nézett. Majd rám pillantott.  – Azt sem tudom hol kezdjem – mondta Billy.

-Csak mond ki, Bil – motyogott anyu.

-Sunshine és Sam – itt megállt, a megnevezett személyre pillantottam. No itt már teljesen összezavarodtam, azt hittem apámról lesz szó. – testvérek – fejezte be a mondatot.

-Micsoda? – kérdezte Sam. Én meg csak bámultam hol az ismeretlen srácra, hol anyámra, akinek egy könnycsepp gördült le az arcán.  – Mégis elmagyarázná valaki miről van szó? – kérdezte Sam kétségbeesetten. Paul szorosabban fogta körém meleg karjait, ami most nagyon jól esett. Talán csak ez választott el, attól, hogy bőgve elrohanjak.

-Az apátok meghalt, ti pedig a nagyszüleitekhez kerültetek – mondta Bil.

-Mi van az apánkkal? – kérdeztem. – Farkas volt? – motyogtam.

-Igen, az egyetlen abban az időben – mondta Billy.

-Hogy halt meg?  - kérdeztem.

-Vámpírtámadásban – mondta anyu.

Összerezzentem.

-Végig tudtad? – kérdezte Sam, miközben Billyre nézett.

-Végig, Joshua aa egyik legjobb barátom volt – felelt.

-Még valami? – kérdeztem halkan, mire Billy megrázta a fejét. Felálltam és Paulra néztem, aki rögtön értett és felpattant.

-Sziaszok – motyogtam, majd Paul kezébe kapaszkodva elindultam.

-Haza kísérjelek? – kérdezte tíz perc után.

-Nem akarok haza menni – motyogtam. – Nem mehetnénk hozzád? – kérdeztem.

-De, persze – mondta, majd a másik irányba kezdett húzni.

Újabb öt perc múlva kitört belőlem az elfolyatott sírás és hangosan felzokogtam.

Paul rögtön átkarolt és mellkasához húzott.

-Semmi baj – motyogta, miközben hátamat simogatta. 

Következő, ami rémlett, mikor Paul egy puha ágyra fektetett, lehúzta a pulcsim és a cipőm, majd bedőlt mellém. Szorosan mellkasához bújtam és zokogtam. Majd mikor már könnyeim elfogytak, csak apró mintákat rajzoltam mellkasára és gondolkodtam.

-Sajnálom -  motyogta.

Felkönyököltam, majd arcára néztem. Annyira gyönyörű volt. Ha egy ajtó becsukódik, egy másik kinyitódik… A családomban, az anyámban hatalmasat csalódtam. Minden, amit eddig hittem, tudtam csak egy része volt az igazságnak. Mindvégig volt egy bátyám. És egy másik ajtó kinyílt, itt volt nekem ez a srác, aki csak ölelt és éreztem, hogy szeret, hogy őszinte. Reméltem ő örökké velem lesz, végig simítottam állán, majd a kezem megállt a nyakán. Ennyi korkülönbséggel, ilyen külsővel, mégis engem választott. Bevésődés. Lehet, ő nem is ezt akarná, egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon.

-Szeretlek – suttogta, miközben mélyen a szemembe nézett. A két sötét szempár, a gyönyörű, férfias arc, a keskeny ajkak… Mindent oda adtam volna érte, Paulért.

-Én is, el sem tudod, képzelni mennyire – mosolyogtam rá, könnyeim mögül.

Sziasztok! Ezennel megérkezett a 7. fejezet is. Raktáron még egy feji van,  igyekszem az írással, de 99% hogy szünetelni fog a történet egy ideig.  - Kövi fejezet még jön jövő héten, utána meglátom, mi lesz.-  További szép vasárnap estét.:) By.Road
ui: egy kis biztatás - komik formájában- lehet segítene.:)