1. fejezet - A szomszéd srác haverja

Sunshine szemszöge

A sáros utcán sercegett a kerék, mondhatnám, hogy félelmetes volt vezetni három hetes jogsival egyedül, ismeretlen helyen, éjszaka. De ha így állnék hozzá, nem hiszem, hogy elindultam volna.
Az úti célom Forks, vagyis a mellette lévő indián rezervátum a La Push. Adam és anyu már ott laknak körülbelül egy hónapja, de nekem még le kellett raknom a vizsgáim. Anyu kapott egy aránylag jól fizető állást a forksi kórházban és talált egy olcsó házat az indián rezervátumban. Ez a kettő pedig most nekünk nagyon nagy kincs volt.
A kocsiban épp hangosan bömbölt Joan Jett, a Hanky Panky száma, mikor megpillantottam a La Pusht jelző ütött, kopott táblát két nagyobbacska bokor között.
Mosolyogva bámultam a fák rengetegjét, csodásan nézhet ki nappal. Csak figyeltem a feketeségben úszó erdőt, mikor egy fél pucér srác lépett ki a bokrok közül. Tekintettünk pár pillanatra találkozott, a kocsi majdnem lecsúszott az útról, de az utolsó pillanatban visszarántottam a kormányt.
Áramlott az ereimben az adrenalin, hangosan zakatolt a szívem. Nem tudom az ijedségtől vagy a sötét tekintettől.
Lassabban hajtottam, lejjebb tekertem a hangerőt és pár percig így vezettem, mikor megpillantottam anyut, egy vastag pulcsiban az egyik verandán.
Kétség nélkül a leglepusztultabb ház volt a miénk, keserűségem lenyelve kipattantam a kocsiból és szorosan anyuhoz bújtam.
-Kincsem, annyira örülök, hogy megérkeztél. Minden rendben volt? Nem ütöttél el senkit? Éhes vagy? Vagy lefekszel aludni? Hogy sikerült a vizsga?
-Egyesével. Minden rendben, nem ütöttem el senkit - bár egy pasi miatt, majdnem a bokorban végeztem, tettem hozzá magamban- nem vagyok éhes, letusolok és alszom - mosolyogtam rá.
-És hogy sikerült a vizsga? - kérdezte.
-Elég jól - mosolyogtam rá.
-Biztos, jó lett, drágám - mosolygott rám.
-Mi a helyzet Adammal? - kérdeztem mosolyogva, miközben a szükséges dolgaimat tartalmazó sporttáskát a vállamra kaptam.
-Hiányoztál már neki - mosolygott rám. - Atyám már ennyi az idő, sajnálom kicsim, mennem kell - ölelt át, felkapta a kabátját és már indult is.
-Cipő? - kiáltottam utána.
-Baszus - nevetett. - Mi lenne velem nélküled?
-Nem is tudom - kuncogtam.
Miután anyu lelépett, megkerestem Adam szobáját. Egy apró kis lyuk volt, de az én aprócska öcsém mosollyal az arcán aludt. Aprócska? Már tíz éves, de még mindig kis aranyos. Persze, ezt neki nem lehet elmondani. Egy gyors puszit nyomtam a hajára, betakartam és megindultam az én szobám felé. Ugyanolyan kicsi volt, mint az öcsémé, és üresen állt. Gyors zuhany után bedőltem az előtte frissen húzott ágyneműbe és pillanatok alatt elaludtam.

Paul szemszöge
Istenemre mondom, nagyon utáltam ezt az egészet. A redves vérszopó Culleneket, akik nem képesek innen elhúzni. Az élükön persze a drága keverék vérszívót, Jake bevésődését. Természetellenes, hogy a mi fajtankbeli keveredjen az övével, de persze mi természetes Jacobbal kapcsolatban? Mindig ő hozza a fejünkre a bajt. Nem vésődött volna be a kis, kis.. had ne mondjam ki be. Leléptek volna a Cullenek, Belluskájukkal együtt - aki azért még egy mesét megérne- és nem vonzanának ide több vámpírt és nem kéne még több ártatlan kamasz fiúnak átváltoznia.
-Hello, haver - lépett be a műhelybe Jared.
-Cső - bólintottam.
-Mióta vagy itt? - kérdezte meglepve, miközben a kocsira pillantott, amin épp dolgoztam.
-Egy ideje - feleltem.
-Nem tudsz aludni, vagy mi van? - kérdezte.
-Nem nagyon - mondtam, miközben bebújtam a kocsi alá.
-Beszélgetés lezárva? Paul én próbálok a haverod lenni, de nem könnyíted meg - felelte idegesen.
-Sajnálom - motyogtam.
-Nem haragszom, csak állíts magadon. Mindenkit elmarsz magad körül - mondta, majd hallottam, hogy elhagyja a műhelyt.
De utálom, hogy még nekem okoz lelkiismeret furdalást. Jared, jó haver volt, mindig is ő állt legközelebb hozzám a falkából, de ő annyira más volt, mint én.
Egész nap a műhelyben dolgoztam, mint az elmúlt hetekben mindig. Nem volt kihez haza mennem, vagy valami. Az életem a műhelyből, a járőrözésből és az alvásból állt.
Este hétkor vettem át a terepet Jacobtól, aki már sietett a drága vámpírjához haza és a feje telis tele volt nyálas és csöpögős pillanatokkal. Majd végre egyedül lettem. Csak szaladtam a fák között. Minden rendben volt, egy vámpír sem járt erre. Szerencse. Bár lett volna most kedvem egy kis gyilkolászáshoz. Hírtelen Leah jelent meg a fejemben. Az ex pasija teljesítményét hasonlította össze a mostanival. Nem bírtam tovább. Visszaváltoztam, felkaptam a bokámra kötött boxerom és abban a pillanatban egy kocsi fényszórója villant a szemembe. Ki a franc lehet ilyenkor? Hajnali kettő körül van. A vezető ülésre pillantottam és tudtam. Ott, abban a szent pillanatban megtörtént. Bevésődtem. Nem láttam az erős fénytől semmit, csak a pillanat maradt nekem és az a szempár. Hangos fékcsikorgás után el is tűnt. Percekig ott álltam és csak bámultam a sötétséget, ahol elveszett az autó.
Végre célja lett az életemnek...

Sunshine szemszöge
Reggel úgy éreztem, mintha semmit se aludtam volna az éjszaka, de nagy nehezen sikerült kikecmeregnem az ágyból. Rögtön célba vettem a konyhát, és a ház minden részén lévő dobozok között ugrándozva el is értem. Egyedül a mikró és pár tányér volt kipakolta a konyhai cuccokból. Igen látszik, anyu nem egy konyhatündér. Egy alma után, gyorsan letusoltam és a dobozok kicsomagolásával töltöttem az egész délelőttöm. Tíz óra körül Adam is előbújt a szobájából. Gyors reggeli után délig mesét nézett, utána meg segített pakolászni, miközben az itt megismert barátairól mesélt.
Anyu délután kettőkor esett haza, hulla fáradtan.
-Arra gondoltam, legalább a ti szobáitokat fessük újra. A konyha alapból jó állapotban van, a nappali színe pedig kifejezette tetszik. Itt a pénz, elintézed a festéket? - nézett rám szeretetteljes tekintettel.
-Uhum - mosolyogtam rá. - Öcsi, mit szólt elmegyünk festéket venni? Meg amúgy is be kéne vásárolni - néztem az üres hűtő felé.
-Muszáj? - kérdezte.
-Azt szeretnéd, én döntsem el, milyen színű legyen a szobád? - kérdeztem.
-Bízom az ízlésedben - mosolygott rám.
-Nyugodtan vidd át a Billyhez - kiáltott ki a szobájából anyu.
-Ki az a Billy? - kérdeztem Adamot.
-A szomszéd bácsi - mosolygott rám. –Múlt héten voltunk együtt horgászni - mosolygott rám.
-Milyen barátságokat kötöttél - mosolyogtam rá. - Biztos, nem akarsz inkább eljönni velem? - kérdeztem.
-Biztos - mosolygott rám.
-Rendben - bólintottam rá. Gyorsan átöltöztem, bedobáltam az egyik táskámba a fontosabb dolgokat.
Amint kiléptünk az ajtón Adam már igyekezett is a szomszéd irányába, de az ajtó előtt megállt.
Kettőt koppintottam az ajtón, majd pár perc múlva egy fél pucér álmos srác nyitotta ki az ajtót.
-Szia Jake - mosolygott rá az öcsém.
-Sziasztok, mi a helyzet öcskös? - kérdezte mosolyogva. Hitetlenkedve bámultam, hol a srác izmait, hol az öcsém a közte lévő beszélgetést.
-Ő Sunshine, a nővérem - mutatott rám Adam.
-Szia - mosolyogtam zavartan. - Anyu mondta, hogy hozzam át Adamot... - mondtam.
-Apu fél óra múlva ér haza, addig én itthon leszek - mosolygott rám kedvesen Jake.
-Rendben, köszönöm - mosolyogtam rá. - Szia Adam - mosolyogtam az öcsémre és egy gyors puszi után le is léptem.
Forksban találtam egy aprócska festékboltot, ahol aránylag olcsón, megvettem a festékeket. Adam szobájára zöldet választottam, az enyémre pirosat, anyuéra - amit igaz nem mondott - halvány barackot. Az eladó srác, aki a húszas évei végén járt elég merészen flörtölgetett velem. Legalább kicsit pozitívabb napom lett, tuti nem gondolja, hogy egy még nem töltötte be a tizenhetet. Aztán nagy nehezen találtam egy szupermarketet, ahol másfél órán keresztül lótottam és futottam, mire meglett minden, amit elterveztem.
Késő délután estem haza, a csomagokat ki sem vettem a kocsiból, már majdnem indultam át a szomszédba mikor Adam kiintegetett az ablakon.
Zavartan pillantottam a szomszédba, ahol három nagyra nőtt srác diskurált nagyban. Jó, hogy Adam kiintegetett, milyen ciki lett volna..
Kinyitottam a csomagtartót és felmarkoltam két zacskót.
-Sunshine - mosolygott rám az ajtóból anyu.
-Bocs, hogy csak most értem haza - feleltem.
-Hamar elintézted még így is, megyek és segítek - kapta fel a pulóverét.
-Frissen mosott hajjal, még az kell, hogy megfáz - ráztam meg a fejem. - Na megyek mert mindjárt szakad az eső - feleltem.

Paul szemszöge
Ilyen egy elcseszett egy embert, mint én. Persze, hogy se a kocsira nem figyeltem, az arcát pedig nem láttam a szívem elrablójának.
-Nyugi haver, megtaláljuk - ült le mellém Jared.
-Remélem - feleltem.
-Mindenki tartsa nyitva a szemét, de valószínű, csak Paul tudja majd megtalálni - mondta Sam.
-Mi van, ha csak átutazóban volt? - kérdezte Leah. - Láttál egy szempárt egy kocsiban hajnali kettőkor - nézett rám gúnyosan Leah.
-Ki utazna, csak át La Pushon? Mert ha még Forksban látja, azt mondom, de ide jött - mondta Jake.
Nem is akartam tudni semmit, csak lenne itt, velem - arcomat kezembe temettem.
10 órával később
-Mi lenne, ha holnap körbejárnád, a La Push-t, a nagyobb bevásárló központokat - mondta Jared.
-Ez egy jó ötlet - bólintott rá Jake.
-Semmi nem rémlik? Egy hajszín? Magasság? - kérdezte Jared.
-Nem tudom, minden annyira zavaros - feleltem.
Srácok mondatai összeolvadtak, becsuktam a szemem és újra az a pillantás villant az agyamba.
Kinyitottam a szemem és ott állt. Alacsony lány, vöröses barnás hajjal. Egy pillanatra felénk nézett, majd a kocsi hátuljához lépett. Kivett két zacskót és megindult befelé.
Lefagytam. Hiszen ő gyönyörű. Most nem szalasztom el a lehetőséget, mikor újra nyitódott az ajtó felpattantam és a kocsija mellé siettem.
-Segíthetek? - kérdeztem, mire ijedten ugrott egyet.
-A frászt hoztad rám - mosolyodott el. Csodás mosolya volt.
-Paul vagyok - nyújtottam felé a kezem.
-Sunshine - fogatta el és szorított rajta egyet. Erős kézfogás és közben a szemembe nézett, tetszett. Sunshine, hozzá illő név.
Felkaptam két nehezebb szatyrot, majd utána indultam.
-Adam, hallgatni a nővéredre - hallottam egy idősebb női hangot bentről.
-Megint dolgozol egész éjszaka? - kérdezett vissza egy gyermeteg hang.
-Igen kicsim - felelt a nő.
-Paul, ő az anyukám, Marie és az öcsém, Adam - mutattam feléjük miközben lepakoltam a csomagokat.
-Anyu, Paul - mosolygott rám. Marie megilletődve bámult rám.
-Jó estét, szia - köszöntem, annyira udvariasan amennyire csak tudtam.
Majd a már kifelé tartó lány után siettem. Egy egyszerű fekete farmer volt rajta, amely csábosan feszült hátsóján. Pár pillanatig belefeledkeztem a pillanatban, majd a vékony szövetkabátra pillantottam rajta. Nehogy megfázzon.
-A szomszéd srác haverja vagy? - kérdezte halkan, miközben behajolt a kocsi csomagtartójába.
-Igen - feleltem, miközben nagyot nyeltem.
-Hogy tetszik Forks? - kérdeztem.
-Tetszik, bár nem sok mindent láttam eddig belőle. De szeretem az ilyen helyeket.
-Honnan költöztetek ide? - kérdezte.
-Seattliből - felelte, miközben kiemelt két zacskót, majd én is kiemeltem párat.
Néma csendben bementünk, letettük a pultra, közben Marie bizalmatlanul vizsgált.
Következő körben festékes vödröket emelt ki a kocsiból.
-Add csak ide, azokat majd viszem én - mosolyogtam rá.
-Köszönöm - mosolygott rám zavartan.
-Mit festetek? - kérdeztem.
-Adam szobáját, az lesz a zöld, anyué a barack- mosolygott.
-És a tiéd a piros? - kérdeztem.
-Oh, honnan tudtad? - kérdezte nevetve. Maga a nevetése a mennyekbe repített, olyan volt, mint az angyalok kacaja. Hihetetlenül csodás.
-Csak tedd le az előszobában - mosolygott rám, mikor kinyitotta előttem az ajtót. Ahogy kérte letettem és pár pillanatra körbenéztem, a ház még tele volt dobozokkal.
Majd mindketten kiléptünk a kocsi mellé, a csomagok elfogytak, ő pedig becsapta a csomagtartót.
-Köszönöm a segítséget, nagyon kedves volt tőled - mosolygott rám.
-Nem tesz semmit, öröm egy ilyen gyönyörű lánynak segíteni, de talán kompenzálhatnád egy sétával a tengerparton, holnap délután - villantottam felé egy mosolyt, miközben egyik kezemmel lágyan végig simítottam puha arcán. Mire kissé hátra lépett és zavartan pillantott rám.
-Bocsánat - feleltem zavartan.
-Hánykor? - kérdezte mosolyogva.
-Négyre jövök érted, ha neked jó - mosolygott rám.
-Tökéletes - mosolyodott el.
-Jó éjt - suttogtam miközben egy puszit nyomtam homlokára. - Menny be mielőtt még megfázol - léptem el tőle, majd hátrálni kezdtem a srácok felé. Zavartan rám mosolygott, majd besietett a házba.

Sunshine szemszöge
Próbáltam nem vigyorogni, de nem sikerült. Egyszerűen mintha az arcomra varrták volna a mosolyom. Atyám. Holnap találkozni akar? Milyen helyes, udvarias és egyszerűen van benne valami. Hány éves lehet? Mivel foglalkozhat? Hogy csókolhat?
-Nagyon nem tetszik ez a fiú nekem - mondta anyu zavartan, miközben elkezdte kipakolni a zacskókat. - Nem is srác, ez egy férfi - nézet rám ijedten. - Nem kérdéses mire hajt - mondta idegesen. - Nem találkozhatsz vele többet - nézett rám anyu figyelmeztetően.
-Mi van? - kérdeztem.
-Remélem nem ringatod magad téves illúziókba - mondta anyu nem törődöm hangon.
-Mire hajt? Miről zagyválsz össze-vissza? - kérdeztem vissza.
-Arra ott kicsikém - mutatott a lábam közére. - Mégis mit akarna mást? Megkéri a kezed? - nézett rám anyu felvont szemöldökkel.
-Nem hiszed, hogy bárkinek is kellenék, én? És nem csak a sex? A saját tapasztalataidból indulsz ki? - kérdeztem idegesen.
-Ne beszélj így, főleg ne az öcséd előtt - nézett rám idegesen.
-Holnap találkozok vele - mondtam, majd berohantam a szobámba és magamra vágtam az ajtót.
-Szó sem lehet róla - kiáltott utánam anyu.
Gyorsan letusoltam, majd bevágódtam az ágyamba a telómmal és maxon hallgattam a zenét, míg el nem aludtam.

Mint látjátok, olvassátok megérkezett az első fejezet. Nem lesz mindegyik ilyen hosszú, de ez most így alakult. Remélem elnyerte a tetszéseteket, izgatottan várom a véleményeiteket. :) by. Road