2. fejezet: Legyünk barátok

Hajnalban hangos viharra ébredtem, gyorsan felhúztam egy kopott szabadidőruhát. Majd ránéztem az öcsémre, aki édesen aludt a nappaliban.
Nagy nehezen kihúzogattam a szobámból az ágyam és a pár kisebb dolgot, hiszen még semmi személyes dolog nem volt bent. Tizenegyre, mire Adam felkelt már ki volt festve a szobám. Egy újabb Őslények országa mese mellett, megreggeliztünk, majd nekiálltam összedobni az ebédet,
Míg a csirkemelltorta sült addig gyorsan mikroba dobtam a rizst köretnek és befejeztem a konyha bepakolást. A szekrényeken lévő üveget is letakarítottam, a pultot és a sütőt rendesen lepucoltam, a csempével együtt. És hulla fáradtan dőltem le a kanapéra kettőkor. Tíz perc múlva már újra pörögtem, Adam segítségével beügyeskedtük az ágyam a szobámba, majd felcsavaroztam az íróasztalom a falra, amit még előző otthonunkból hoztam. A szekrénybe hajtogattam a ruháim, a polcra feltettem a könyveim - így két doboz megint kiürült-. Az asztalra kitettem a gépem és pár apróságot. Mire észbe kaptam, fél négy volt. Gyorsan, mint egy őrült rohantam a fürdőbe. Negyed óra múlva már csak a ruhát kellett kiválasztanom.
Egy szűk farmert húztam, a szokásos fekete cipőmmel, egy fehér trikót húztam fel, rá egy kék trikót és a szokásos szövetkabátom készítettem ki.
-Hova mész? - nézett vissza rám a tükörből Adam.
-Találkozom Paulal - mosolyogtam rá.
-Anyu mérges lesz - motyogta.
-Szerinted? Te elengedsz? - kérdeztem mosolyogva.
-Bírom Jaket, és Paul az ő haverja - mosolygott rám.
-Szóval? - néztem rá mosolyogva.
-Benne vagyok - vigyorgott rám.
-Szeretlek öcsi - mosolyogtam rá.
-Jó, jó csak ne nyálazz össze - húzódott hátra.
-Hány óra? - kérdeztem.
-Három ötven kilenc - mondta miközben az óráját vizsgálta.
-Elleszel egyedül? Vagy átmész Billyhez? - kérdeztem.
-Maradok - vigyorgott rám.
-Rendben, akkor mikróban van kaja, ha bármi van gyorshívón az egyes- mosolyogtam, miközben mégegyszer megnéztem magam a tükörben és megindultam a nappali felé. Kikukkantottam az ablakon és ott állt.
-Rendicsek, vigyázok magamra. Nem engedek be idegeneket, stb - mosolygott rám kedvesen. - Sok szerencsét, vigyázz magadra - kacsintott rám.
-Rendben öcsi - nevettem, majd kiléptem az ajtón.
A szél rögtön belekapott hajamba, szerencse, hogy összefogtam és 'csak' a frufrum nézhetett ki röhejesen.
-Szia - mosolyogtam a kocsimnak támaszkodó Adoniszra.
-Szia, Sunshine - vigyorgott rám. - Indulhatunk? - kérdezte, majd belekarolt a kezembe és húzott maga után..
-Nem fázol? - kérdeztem miközben végigmértem. Egy kopott farmer, egy tornacipő és egy fehér póló volt rajta.
-Nem - mosolygott rám. - És te? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
-Én sem - mosolyogtam rá.
Néma csendben mentünk az egyik kis utcában a part felé, a tenger sós illata már megcsapta az orrom, tudtam, nem vagyunk már messze. A csend kezdett már kissé zavaróvá válni, zavartan néztem fel a mellettem sétáló srácra. Mire ő is hasonlóan pillantott rám, ami meglepő volt egy ekkora srácnál, akiről a vagányság sugárzott. Hangosan felnevettem arckifejezésen.
-Bocsánat, csak olyan viccesen néztél - kuncogtam rajta.
-Rajtam nevetsz? - nézett rám meglepődve, mégis boldogan csillogott a tekintete. Majd utánam kapott, én pedig a tenger irányába szaladtam. - Most megfizetsz - mondta, mikor lerántott a homokba és elkezdte csikizni a hasam.
-Ez nem ér - nevettem hangosan. - Paul, kérlek ne - ficánkoltam kezei között. - Nem nevetlek ki többet, csak engedj el - visítottam.
-Most az egyszer elengedlek - kacsintott rám. Egyik könyökére támaszkodva hajolt fölém és egyik hajtincsemet a fülem mögé tűrte, közben mosolyogva pillantott rám.
Mosolyogva néztem fel arcába, majd tekintetünk találkozott. Percekig csak bámultuk egymást, csak elvesztem a tekintetében, a mosolyában...
Már épp ajkaimra hajolt volna, mikor felültem.
-Ez túl gyors, Paul - mondtam, miközben a tengert bámultam. - Nem is tudok rólad semmit - suttogtam miközben kezem a langyos homokba fúrtam.
-Sajnálom -felelte szomorúan.

Paul szemszöge
-Legyünk barátok - suttogta, majd tekintetét rám kapta. Mintha egy kést döftek volna a szívembe és kétszer megforgatták volna.
-Ahogy akarod - feleltem. Legalább néha találkozhatok vele.
-Nálam sokkal jobb csajokat is összeszedhetsz, ne légy már szomorú - nézett rám zavartan.
-De nekem te kellesz - feleltem. - De, ha barátok leszünk, az is jobb, mint a semmi - mosolyogtam rá.
-Egy baráti ölelés? - kérdezte miközben mellém kuporodott.
-Jöhet - mosolyogtam rá. Szorosan hozzám bújt én pedig körbeöleltem kezeimmel, apró testét.
-Akkor ismerkedjünk, barátom - kacsintott rám.
-Rendben - feleltem.
Közben elindultunk sétálni a parton.
-Hány éves vagy? - kérdezte kíváncsian.
-Huszonkettő - feleltem.
-Én tizenhat - felelte mosolyogva. Zavartan pillantottam rá, tizenhat?! Azt hittem, hogy legalább tizennyolc. Basszus, hiszen még csak egy nagyobbacska gyerek. - Mióta élsz itt? - kérdezte.
-Mióta megszülettem - feleltem.
-Van testvéred? – tette is fel a következő kérdést.
-Egy húgom, veled egykorú, Európán tanul - feleltem.
-Európában hol? - kérdezte izgatottan.
-Angliában - feleltem.
-Anglia gyönyörű, tíz éves koromig London külvárosában éltem - felelte ábrándozva.
-Hogy, hogy? A szüleid angolok? - kérdeztem vissza. Miközben arcát bámultam, ahogy mosolyogva bámult a tengert. Hajába bele-bele kapott a szél, arca kissé kipirult a hidegtől, gyönyörű volt.
-Anyu angol, a nagyszüleimmel éltem tíz éves koromig. Utána költöztem Amerikába - mondta. - Elég bonyolult - mondta, miközben zavartan hadonászni kezdett a kezével. Majd zsebre dugta őket.
-Szerintem fel tudom fogni - néztem rá mosolyogva, minden érdekelt, ami vele történt.
-Rendben - mosolygott rám. - Még nem voltam egy éves, mikor apám egy balesetben meghalt. Anyu teljesen kikészült és én pedig a nagyszüleimhez kerültem Londonba - mondta, majd zavartan letörölte az egyetlen kicsorduló könnycseppjét.
-Sajnálom - feleltem.
-Már rég volt - felelte.
Percekig zavart csend állt be köztünk, nem tudtam, mit mondhatnék.
-És a tesód mióta van kint? - kérdezte kíváncsian, miközben barátságosan mosolygott rám.
-Lassan két éve - feleltem.
-Nehéz lehet, ilyen távol lenni a családtól - mondta elgondolkodva.
-Sziasztok srácok! - lépett mellénk Seth.
-Haver - fogtam vele kezet.
-Te lennél a híres, nevezetes Sunshine. Sokat hallottam már rólad - mosolygott bevésődésemre, aki zavartan pillantott rám, majd mosolyogva nyújtott kezet Sethnek. - Nem akarok zavarni, csak egy kérdésem van. Nincs kedvetek holnap jönni, mozizni Port Angelesbe? - mosolygott Sunshinera.
-Kik jönnek? - kérdeztem.
-Jared, Kim és én - kacsintott rám Seth.
-Én benne vagyok - felelte a mellettem álló lány.
-Akkor én is - feleltem.
-Akkor további szép napot - mondta Seth. - Örülök, hogy személyesen is találkozhattunk - mosolygott a Sunshinra.
-Én is - kuncogott. De Seth már messze járt. -Elég vicces srác - mosolygott rám.

Sunshine szemszöge
Még fél órát sétáltunk Paullal a part mentén, majd csöpögni kezdet, úgyhogy haza siettünk. Egy szoros öleléssel búcsúztunk el, és az ígérettel, hogy holnap este jönnek értem.
Adam kíváncsian várt már a nappaliban, mindent el kellett neki mesélnem.
-Neked tetszik a srác, te is tetszel neki, de te mégis azt mondtad neki, hogy legyetek barátok?! – nézett rám meglepve. – Mi baj van a fejeddel? – kérdezte édes mosollyal az arcán.
-Nagyon nyomult – néztem zavartan az öcsémre.
-Amitől persze neked rögtön hányingered lett, mert te persze nem éreztél úgy – felelte.
-Dehogyis. Idősebb nálam hat évvel – mondtam miközben levágódtam a kanapéra.
-Mióta érdekelnek téged olyan dolgok, mint a kor? – nézett rám felvont szemöldökkel.
-Igazad van – sóhajtottam fel.
-Tessék?! Nem hallottam jól – mosolygott rám.
-Igazad van – feleltem hangosan. – De ha tényleg tetszek neki, akkor csak nem adja fel – néztem kérdőn az öcsémre.
-Hát én nem váratnám sokáig a dolgot – nevetett. - De csinálhatnál valami kaját, nagyon kajás vagyok.

Megérkezett a második fejezet is. Köszönöm a véleményeket lányok és, hogy már három rendszeres olvasóm van. Élvezzétek még ki ezt az egy hetet a nyárból, még egy fejezet is fog jönni. Tudom, hogy ez nem olyan hosszú, mint az előző, de ez így fog változni is. Izgatottan várom a véleményeket. Köszönöm, hogy itt vagytok, ha van egy kis időtök, légyszi komizzatok!
by. Road