3. fejezet – Nem akarok a barátod lenni

Kopogásra ébredtem és mikor tudatosult bennem, hogy hol vagyok, gyorsan felpattantam, hogy az ajtóban álló nehogy megnyomja csengőt és felkeltse Adamot is.
Szaladtam az ajtóig, majd egy határozott mozdulattal kirántottam. Jake meghökkentve pillantott rám.
-Szia – mosolyogtam rá, majd gyorsan kiléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
-Csak nem van nálad valaki? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-Persze, három szexisten vár bent – nevettem zavartan. – Csak a nappaliban aludtam az öcsémmel és hogy nehogy felkeltsük – mosolyogtam rá.
-Nem akartalak felkelteni – mosolygott rám, miközben nevetve végignézett rajtam.
-Jake, jössz már? – lépett ki egy srác az erdő takarásából és rendesen végignézett rajtam. Baszki egy szál bugyiban és egy gyűrött trikóban voltam. Nagyon királyul nézhetek ki.
-Billy küldte, végül is ezért jöttem – nyújtott át egy zacskót.
-Mi ez? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Valamilyen különleges halpanír – kuncogott rajtam.
-Király – nevettem. – Most gáz, ha megszakítjuk a beszélgetést, mert most jöttem rá, hogy nem öltöztem alkalomhoz - kuncogtam.
-Rendben – nevetett Jake. – Akkor majd legközelebb.
-Okés, lesz rajtam nadrág – nevettem és már be is léptem az ajtó mögé.
Vörös fejjel ültem az előszoba padlóján. Hülye, hülye, hülye.
-Veled meg mi történt? – kérdezte Adam egy fogkefével a szájában, miközben zavartan nézett rám. – Így voltál kint? – nevetett fel.
-Ne nevess – röhögtem fel a saját bolondságomon én is.
A nap további részében rendbetettük a nappalit, főztem kétfogásos ebédet és neki is állhattam készülődni a mozira.
-Legközelebb elviszel engem is valahova? Unatkozok itthon – nézett rám kedvesen mosolyogva Adam.
-Persze, ha jó idő van lemehetnénk akár a partra is – mosolyogtam rá.
-Holnap? – kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Holnap – mosolyogtam én is.
Anyu fél négykor fáradttan haza esett és tíz perc múlva már aludt is.
Paul kocsijával négy óra három perckor meg is érkezett a banda. Az anyósülése Seth ült, én pedig a számomra még ismeretlen srác és lány mellé kerültem hátra. Jared és Kimberly, ha jól rémlik.
Jobban ránéztem a srácra és akkor tudatosult benne, a reggeli srác, aki Jakenek szólt.
Arcomra nézve hangosan felnevetett.
-Jared, ő pedig a barátnőm Kim– mosolygott rám, majd a mellette ülő indián csajra.
-Baszki – suttogtam.
-Ti már ismeritek egymást? – nézett hátra zavartan Seth.
-Reggel összefutottunk – feleltem.
-Tizenegykor – kacagott a srác mellettem.
-Nekem reggel volt – néztem rá mérgesen.
-Azt láttam – kuncogott.
-Valaki elmondaná nekünk is? – kérdezte Paul kicsit bunkón. Mire én meglepetten néztem a visszapillantó tükörbe, nem ezt szoktam meg tőle.
-Az öcsémmel aludtam a nappaliban, és valaki kopogott, én pedig felébredtem rá és pizsibe kirohantam. Jake hozta át a nem tudom milyen panírt, amit az apja küldött anyámnak. Aztán beszélgettünk pár szót és csak mikor Jared szólt Jacobnak, hogy mi van, akkor tudatosult bennem, hogy pizsiben állok kint.
-Igen, ami egy bugyiból és egy trikóból állt – nevetett Jared.
-Fürdőruhában is ugyanennyit láthattatok volna belőlem – néztem rá felvont tekintettel.
-Igen, de az álmos fej és a kócos haj – kuncogott Jared.
-Jól van, na – mosolyogtam.
Jared vigyorogva még egyszer rám nézett, majd a mellette ülő lányt tüntette ki figyelmével.
Pár percig csak az elsuhanó tájat néztem mellettünk, mikor rezegni kezdett a telóm, Detty.
-Szia – kaptam fel rögtön.
-Helloka – kuncogott bele barátnőm a másik oldalon. – Kinek lett max pontos töri záróvizsgája? – kérdezte nevetve.
-Kinek? – kérdeztem. – Nehogy, azt, mond hogy Sarahnak, mert akkor..
-Neked te hülye lány – kuncogott. – Az évfolyamon a legjobb eredmény, mióta ez a rendszer van – mondta barátnőm. – Olyan büszke vagyok rád.
-Komoly? Uh, ez jó hír – feleltem mosolyogva. - Nektek? – kérdeztem.
-Átmentünk mindenből – felelt. – Tom betartotta a fogadást, befestette a haját– nevetett.
-És lemaradtam erről? – kérdeztem nevetve.
-Majd legközelebb, lesz még ilyen nyugi – felet.
-Hello bébi! – kiáltott bele a telefonba az említett.
-Szia Tom – kuncogtam, miközben próbáltam halkan beszélni, mert az első ülésen eddig halkan beszélgető srácok is rám kapták a tekintetüket.
-El kell velem jönnöd, bulizni – jelentette ki. – Bár most rohadt másnapos vagyok – nevetett. – De meg kell ünnepelnünk a sikeres tanévet.
-Majd megbeszéljük, okés? – kérdeztem mosolyogva.
-Vettél nekem háztartási kekszet?! – hallottam Tom morcos hangját.
-Ott van előtted, te barom – kuncogott barátnőm.
-Na leteszlek, mert kocsiban vagyok, majd holnap felhívlak – feleltem.
-Mond, hogy nem telefonnal a kezedben vezetsz – szólt rám az anyai hangján.
-Nem, nem én vezetek – feleltem.
-Beújítottál egy helyes pasit és azzal vagy? – mondta megleptten.
-Majd utánad, édes – nevettem.
-Jó duma, na leteszlek, hagylak élni – kuncogott. – Szeretlek, vigyázz magadra – mondta kedvesen.
-Én is, ti is vigyázzatok magatokra – feleltem majd kinyomtam.
Zavartan pillantottam előre, ahol Paul néma csendben vezetett, Seth pedig a rádiók között válogatott zavartan. Csak a már kissé sötét erdőt bámultam.
-Sok barátod volt Seattliben? – kérdezte meg Seth, miközben kissé felém fordult az ülésben.
-Kettő nagyon jó, velük beszéltem az előbb– mosolyogtam Sethre.
Az út további része csendben telt, éreztem a feszültséget a levegőben. Húsz perccel később nagyon örültem, hogy végre megérkeztünk. Jared és Kim szerelmesen összebújva haladtak a mozi bejárata felé. Seth élmény beszámolóját hallgattuk az horrorfilmes élményeiről. Paul rám se nézett, én pedig hol próbáltam úgy csinálni, mint aki Seth mondani valójára figyel, hol pedig Pault bámultam.
Közös megegyezésre egy vígjátékot választottunk a srácok megvették a jegyet én pedig zavartan álltam Kim mellett. Nem voltam neki szimpatikus, éreztem.
-Mióta vagytok együtt? –próbálkoztam kedvesen.
-Lassan egy éve – mosolygott vissza rám, talán mégsem utál.
-Nagyon szép pár vagytok – mondtam.
-Negyed óra múlva kezdődik a film – lépett mellém Seth mosolyogva.
-Én elmegyek gyors mosdóba – feleltem.
-Elmegyek veled – lépett mellém Kim.
Szótlanul indultunk meg a mellékhelyiségek felé. Le kell nyugodnom. Paul nem mérges rám, Kim is bír. Csak fura szitu volt – mondtam magamban.
-Jól vagy? – kérdezte Kim, mikor beléptünk a mosdóba.
-Aha – feleltem, majd rögtön az egyik fülkébe léptem. Vagy két percig csak ültem a lecsukott wc-én, próbáltam magam összeszedni.
Kim furcsán vizsgált én pedig csak próbáltam rá mosolyogni.
-Nem kell idegeskedned Paul viselkedésén, ő általában ilyen – simított végig a kezemen biztatóan Kim.
-Velem tegnap nem ilyen volt – makogtam, miközben próbáltam nem elbőgni magam.
-Minden oké, most nehogy elkezdj sírni – nézett rám zavartan, majd zavartan megölelt.
-Mennyünk – mondtam, úgy fél perc múlva.
Öt perccel a film kezdése előtt érkeztünk meg.
-Minden oké? – kérdezte Jared, miközben magához húzta szerelmét.
-Igen, csak sorállás volt – mosolygott rám Kim, majd egy csókot nyomott barátja szájára. Kim mégis csak kedvel?
-Akkor mennyünk – lelkesedett Seth.
Majdnem legfelül ültünk, én Paul és Kim között kaptam helyet. Kim mellett ült Jared, akik már összebújva várták a film kezdetét. A szerelem. Pár pillanatig őket bámultam, majd inkább a képernyőre kaptam a tekintettem. A film első fél órájában minden járt a fejemben, és persze a film nagy részét fel sem tudtam fogni. Paulra pillantottam, aki Seth felé húzódott a székében és csak bámulta a képernyőt, semmi érzelem nem volt az arcán. Nem bírtam tovább, egyik kezemet – gondolkozás nélkül Paul combjára tettem, éreztem, hogy megremegett, majd rám kapta a tekintetét.
-Paul – suttogtam a nevét, kicsit közelebb húzódott hozzám. – Minden rendben? – kérdeztem, de közben elcsuklott a hangom. Pár pillanatig, csak az arcomat vizsgálta. Szépen ívelt ajkai mosolyra húzódtak, majd összefonta hosszú ujjait az enyémekkel és így szájához emelte a kezem és egy puszit nyomott rám. Annyira bensőséges volt és abban a pillanatban tudtam, beleszerettem ebbe a srácba.
Paul áttette összekulcsolt kezünk az én combomra és közelebb húzódott hozzám. Mosolyogva néztem rá, majd másik kezemmel kézfejét simogattam.
A film további részéből már kicsit többet sikerült felfognom, de most meg Paul közelsége zavart össze.
Ahogy vége lett a filmnek, eldöntöttük, hogy elmegyünk kajálni valahova. A pláza melletti gyorsétterem mellett voksoltak a srácok, szóval oda tartottunk. A srácok széles mosollyal az arcukon néztek ránk, az az összefonódott ujjainkra. Jared és Seth mesélték a poénokat a filmből, Kim mosolyogva nézte szereleme boldog arcát, én pedig hol próbáltam felvenni a fonalat – én is ezen a filmen ültem bent?- , mivel semmi nem rémlett abból, amit a srácok meséltek. Aztán szerencsére elterelődött a szó a filmről, így már én is hozzá tudtam szólni.
-És akkor ősztől, la pushi suliba jársz majd? – kérdezte Kim barátságosan.
-Valószínűleg nem – feleltem. – Most fogok érettségizni és valószínűleg Seattliben.
-Micsoda? – kérdezte zavartan Paul.
-Seattliben egy elég erős suliba jártam és az jelentkezési papírjaimon jobban fog mutatni Seattli – feleltem.
-De tizenhat éves vagy, nem? Akkor az, hogy lehet? – kérdezte Seth.
-Mivel én kis koromban, Európában tanultam egy nagyon erős suliban, ezért átvettek úgy, hogy két évet léptem – feleltem.
-De akkor miért költöztetek ide most, és nem csak egy évvel később? – kérdezte Paul.
-Anyuék itt maradnak – feleltem.
Majd Kim egy jól célzott mondattal megmentett és elterelődött rólam a figyelem. Paul szomorúan bámulta az asztallapot. Megint olyan volt, mint a mozizás előtt. Teljesen kiakaszt.
-Paul – hajoltam hozzá. – Kicsit kijössz velem – mosolyogtam rá.
-Minek? – kérdezte bunkón.
-Beszélni akarok veled – mondtam, miközben felálltunk. – Bocsi srácok – mosolyogtam rájuk.
-Mennyetek csak – mosolygott rám biztatóan Jared.
Paul egy nagy sóhaj kíséretében felállt, én pedig húztam magam után, egy kinti asztalhoz.
-Meg fogsz fázni – mondta morcosan, miközben leültem a hideg padra. Ő is mellém telepedett, majd felbátorodva az ölébe ültem féloldalasan.
-Ez nem megy túl a barátságon? – kérdezte cinikusan.
-Nem érdekel – suttogtam. – Most figyelj rám Paul. Velem nem beszélhetsz így, nem tűröm el senkitől ezt a hangnemet, sem velem, sem pedig előttem nem beszélj így a közeljövőben. Kérlek. – Pár pillanatig csendben voltam és arcát bámultam. - Most mi bajod lett? Hogy visszamegyek Seattlibe? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Semmi – felelte.
-Nem, Paul. Beszéljük meg, mond el mi a problémád és ne morgolódj – néztem rá idegesen.
-Nem akarom, hogy elmenj – suttogta, miközben fejét nyakamba fúrta.
-Attól találkozhatunk majd, két óra vonattal az út, hétvégenként haza fogok jönni – néztem rá.
-De – suttogta szomorúan.
-Amúgy lehet addigra megunsz és már jobban örülsz, hogy nem is kell látnod – mosolyogtam rá.
-Ez nem fog megtörténni sosem – mondta.
Percekig csak néztem sötét szemeibe. Most jött volna az, hogy ’Paul, szeretlek.’ De túl korai lett volna ezt kimondani, hiszen három napja ismerjük egymást.
-És a mozi előtt mi volt a baj? Mérges voltál rám – motyogtam halkan. Paul csak bámult rám.
-Hogy nem én láttalak először pizsiben srácok közül – suttogta a fülembe. Mire én hangos kacagásba kezdtem.
-Van egy olyan érzésem, hogy te meg előbb fogsz a nélkül látni – suttogtam vissza. Mire meglepetten, mégis vigyorogva nézett rám.
-Reménykedem – mosolygott rám. Majd egy csókot nyomott ajkaimra, nem volt sem vad, sem túl szenvedélyes, inkább csak egy játékos csókocska, mosolyogva öleltem át széles vállát.
-Nekem te tetszel, Paul és nem az a fajta lány vagyok, aki több vasat tart egyszerre a tűzben. Bíz meg bennem, én is megbízom benned – mosolyogtam rá.
-Szóval tetszem? – kérdezte széles mosollyal.
-A lényeget ragadtad meg – nevettem fel. – Igen, tetszel – pirultam el. Mosolyogva nézett rám, majd egy puszit nyomott ajkaimra.
-Na mennyünk – pattantam fel, majd Paul keze után nyúltam. Mosolyogva mentünk vissza a többiekhez.
Negyed óra múlva már indultunk is haza, a kocsiban jó hangulat volt. Először a mellettem ülő szerelmespárt raktuk ki, Jared házánál. Majd pár házzal odébb Seth is kiszállt.
-Jó éjt fiatalok – kacsintott rám.
-Szia, Seth – kuncogtam, miközben átmásztam az anyósülésbe Paul mellé.
Paul mosolyogva nézett rám, mikor beültem.
-Szóval, eredetileg tízre kell hazaérnem– mosolyogtam rá.
-Még van negyven percünk – nézett rám kajánul. – Mi legyen? – kérdezte.
-Állj félre valahol – mosolyogtam rá, miközben elpirultam. Fél perc múlva az erdő szélén, le is parkoltunk. Paul izgatottan nézett rám én pedig csak zavartan mosolyogtam. A szikrák pattogtak közöttünk. Betegesen vágytam a csókjára. Már az időnk fele eltelt, mire megszólaltam.
-Azt hiszem nem akarok a barátod lenni – mondtam, ki első gondolatom.
-Miért? – nézett rám összezavarodottan Paul.
Én pedig gondolkozás nélkül az ölébe ültem, szemben vele. A szívem izgatottan zakatolt bordáim között, már attól féltem, hogy kiugrik. Paul hatalmas kezeit derekamra tette és mosolyogva figyelt engem.
-Gyönyörű vagy – simított végig az arcomon, majd egy puszit nyomott a tenyerembe.
-Köszönöm – vörösödtem el.
-Ne légy zavarban – mosolygott rám, miközben végigsimított a kezemen.
Percekig csak bámultuk egymást.
Majd fejemet nyakába fúrtam és mélyet szippantottam különleges illatából. Közben ő lassan simogatta a hátam.
Majd felemeltem a fejem és egy apró csókot nyomtam ajkaira.
-Olyan jól csókolsz – suttogta, miközben nyakamat hintette be apró puszikkal.
-Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam szélesen.
-Lassan indulnunk kéne – nézett rám szomorúan.
-Rendben, még egy csókot – suttogtam, majd ajkaira hajoltam. Míg levegőm volt csókoltam, majd lihegve húzódtam el tőle és ültem vissza az anyósülésbe.
Két perc múlva már a házunk előtt parkoltunk, egy gyors csókot nyomtam Paul édes ajkaira, majd jó éjszakát kívántam neki.
-Ezt kiszámoltátok – nézett rám anyu elgondolkodva.
-Mit? – kérdeztem mosolyogva.
-Kilencötvenkilenc – felelte. – Milyen volt a film? – kérdezte.
-Nagyon jó volt – vigyorogtam szélesen és halkan dudólgatva bevonultam a szobámba.

Sziasztok! Megérkezett a harmadik fejezet is, ez az egyik kedvencem, remélem a ti tetszésetek is elnyeri.
Egy hét alatt két új rendszeres olvasóval bővültünk, köszönöm. és a komiknak is nagyon örültem. Jó olvasást! ;)
by. Road