5. fejezet - Barátság

Másnap már tízkor a konyhában készítettem a pirítósokat, mikor csoszogásra kaptam fel a fejem.
-Jó reggel, cicus – motyogta Tom, majd leült az egyik székre és az asztalra hajtotta a fejét. Elé tettem egy aszpirint és egy kávét, mire hálásan nézett rám. Negyed óra múlva már egy kicsit jobban nézett ki.
-Bocs a tegnapiért – mondta egyszer csak. – Nem kellett volna veszekednünk veled, főleg nem a szülinapodon – motyogta.
-Főleg nem Paul előtt – mondtam, de felé se néztem.
-Csak már kikészít Detty – sóhajtott.
-Mert mi van? – kérdeztem kíváncsian. – Nem jöttök ki jól, mióta eljöttem? – érdeklődtem tovább.
-Olyan fura minden, már nem tudunk elleni folyton kiakad rám valamiért, vagy nem is szól hozzám – motyogta.
-Te tisztában vagy vele, hogy tetszik neked?- kérdeztem.
-Jó csaj, de én már ezt máskor is mondtam – nézett rám felvont szemöldökkel. – Mint ahogy te is az vagy – mosolygott rám szélesen.
-Nem, neked nem csak a feneke meg a szeme tetszik, hanem ő. Látom rajtad, jobban ismerlek, mint a saját magam – kuncogtam.
-Azt gondolod, hogy beleszerettem, szerelemből? – kérdezte zavartan, miközben elvörösödött.
-Azt – mosolyogtam szélesen.
-Nem hiszem – tette az értetlent.
-Én meg igen. Te is bejössz neki, csak próbálj ne vitatkozni vele és ne féltékennyé tenni, ennyi az egész – néztem rá kedvesen. Pillanatokig csak bámult maga elé, majd rám mosolygott.
-Gondolkodnom kell, elmegyek tusolni – makogta, majd megindult a fürdő irányába.
Mosolyogva öntöttem, ki a második adag kávét is, mikor meghallottam, a halk nyögéseket a kanapé felöl.
-Mégis miről susmorogtatok? – kérdezte Detty, mikor mellé léptem.
-Titok – mosolyogtam rá.
-Gonosz vagy – nézett rám szúrós szemekkel.
-Bocsánat a tegnapiért – bújt az oldalamhoz. – Otthon kellett volna kivitatkoznunk magunkat – nézett rám kedvesen.
-Most mi is van otthon, mióta eljöttem? Megvagytok? – kíváncsiskodtam.
-Veszekszünk folyamatosan, mindig belém köt – mondta zavartan Detty. – Mióta együtt voltunk, mindig hülyén viselkedik az emberekkel körülöttem…
-Együtt voltatok? – kérdeztem vissza. – Lefeküdtetek egymással? – néztem rá kidülledt szemekkel.
-Uhum – nézett rám zavartan.
-Milyen volt? – kérdeztem kíváncsian.
-A legjobb – suttogta.
-Te szerelmes vagy belé, ugye tudod? – kérdeztem mosolyogva.
-Már rájöttem – mosolygott rám. – De semmi esélyem, Tom képtelen egy kapcsolatra – motyogta szomorúan.
-Szerintem jók lennétek együtt - mosolyogtam rá. – Próbáld meg, mert a barátságotok erre már így is rámegy, akkor hátha. Szerintem bejössz Tomnak.
-Gondolod? – kérdeztem.
-Ezer százalék – mosolyogtam rá.
-Próba cseresznye – kuncogtam.
-Most legyetek egymással normálisak és ha otthon lesztek ketten, beszéljétek meg – kacsintottam rá.
-Félek – motyogta, miközben átölelte a derekam.
-Nem szabad, nézd én is milyen jó pasit kifogtam – vigyorogtam rá.
-Tényleg jó pasi, olyan férfias, de mégis olyan kis aranyos veled. Figyeltelek ám titeket tegnap este, Valentin napkor nem szoktam olyan féltékeny lenni, mint mikor rátok nézek – kuncogott.
-Majd te és Tom is – kacsintottam rá.
Detty és Tom még három napot maradtak nálunk, jó időben sétáltunk a parton, rossz időben pedig kanapén görnyedtünk egymás hegyén-hátán miközben filmeket néztünk.
Épp Detty által választott romantikus filmet néztünk, mikor a telefonom rezegni kezdett. Paul.
A buli óta nem találkoztunk, csak pár percet beszéltünk telefonon. Hihetetlenül hiányzott, olyan nem normális szinten. Mit csinált velem ez a srác?!
-Szia- szóltam a telefonba, miközben a konyha felé vettem az irányt.
-Negyed órára rám érsz? – kérdezte mély, mosolygós hangján. – Mert épp a szomszédban vagyok.
-Uhum – mosolyogtam szélesen. Miközben egy pulóverért kutattam a fogason. – Indulok – feleltem, már a cipőt húztam fel.
-Skacok, leléptem negyed órára, ha lehet, ne gyújtsatok fel semmit - kiabáltam be a nappaliba, majd kiléptem a szemerkélő esőbe.
Paul közben már megindult felém, majd széles mosollyal az arcán nézett végig rajtam. Most tudatosult bennem, hogy egy kikopott, bő szabadidő gatya volt rajtam, egy kétszer akkora pulóverrel, mint én és a régi edzőcipőm, és a hab a tortán a kócos fejem lehetett.
-Szia – lépett mellém Paul, rögtön körém fogta erős karjait, és egy puszit nyomott a számra.
-Csak nem hiányoztam? – kérdeztem mosolyogva.
-El sem tudod, képzelni mennyire – suttogta a nyakamba. Majd picit hátrébb lépett és azokban a gyönyörű örvénylő szemekben elvesztem, úgy éreztem szép vagyok és szexi, ami elég távol állt az igazságtól, de ő mégis majd felfalt a tekintetével.
-Te is nekem – motyogtam. Majd kissé piros, széles ajkaira pillantottam, amit rögtön megértett és lehajtotta a fejét én pedig lábujjhegyre állva a nyakába kapaszkodva csókoltam. Másfél fejjel magasabb volt nálam, de ez is annyira tetszett. Atyám úgy beszélek, mint egy rajongó, Paul teljesen elvette a józan eszem és mégis most érzem először az életben, hogy talán megtaláltam a helyem.
-Minden rendben? – kérdezte mikor kifulladtunk a csóktól és mellkasához bújtam.
-Uhum- suttogtam a fekete pólójába.
Pár percig így álltunk, majd az eső zuhogni kezdett, Paul pedig behúzott a bejárat ajtó előtt lévő kis teraszra.
-Nagyon csini vagy – mosolygott rám.
-El tudom képzelni, nem is fésülködtem ma még – kuncogtam.
-Nekem így is tetszel – rakott fel a korlátra, majd a lábam közé lépett. – Kissé megkésve, megérkezett a szülinapi ajándékod – mondta, miközben benyúlt a farzsebébe.
-Paul, igazán nem kell – néztem rá zavartan.
-Igazából ez a törzsünk szimbóluma, majd később mesélek róla – nézett a szemembe, miközben előhúzott egy ezüst nyakláncot a zsebéből, amin egy faragott fa farkas medál volt. Nagyon szép volt, bár ha egy kukászacskót kaptam volna tőle bizonyára annak is örültem volna.
-Ez gyönyörű – suttogtam, és csak mikor kimondtam jöttem rá, milyen vékony a hangom.
-Örülök, hogy tetszik. A farkast én csináltam – mondta, miközben a nyakamba akasztotta.
-Tényleg? Ügyes vagy – mosolyogtam rá, miközben elképzeltem, ahogy ez a hatalmas srác ezen az apróságon dolgozott. – Ez a legjobb ajándék – öleltem át a nyakát boldogan.
Percekig csak egymáshoz bújva álltunk - vagyis én ültem-, mikor elhúzódott tőlem.
-Mennem kell, és már tuti várnak a srácok rád – mosolygott.
-Rendben, köszönöm – öleltem át utoljára, egy puszit nyomott az ajkaimra, majd Jacobék háza felé vette az irányt.
Persze a vigyort megint az arcomra varrták és így léptem be a házba. Hitetlenkedve torpantam meg a nappali előtt, mivel megpillantottam a kanapén smároló barátaim. Azt a mindenit.
-Öhm – motyogtam, mire szétpattantak, de annyira, hogy Tom leesett a kanapéról, mire hangos nevetésbe kezdtem.
-Minden oké? – hajolt fölé Detty.
-Asszem – motyogta.
-Mi volt Paullal? – kérdezte Detty.
-Ne tereled a szót, honnan tudod, hogy vele voltam? – kérdeztem.
-Látszik rajtad – mondta Tom, miközben felmászott a kanapéra és kezeit a háttámlára támasztotta és engem bámult.
-Kaptam tőle egy nyakláncot, a kései szülinapi ajándék néven – mutattam feléjük.
-Had ném – ugrott mellém Detty.
-Egyszerű, de nagyszerű – mosolyogtam.
-Nők, meg az ékszerek.. – motyogta Tom és eldőlt az ágyon.
-Most akkor együtt vagytok? – kérdeztem.
-Együtt? – kérdezte Tom.
-Együtt együtt? – kérdezte Detti, miközben a kanapén fekvő felé nézett.
-Tudjátok, jártok – néztem rájuk hülyén.
-Asszem – mondta Tom.
-Tényleg? – nézett rá vigyorogva barátnőm.
-Tőlem járhatunk – felelte barátom.
-Tőlem is – kuncogott barátnőm majd fölé mászott.
A maradék nap is jó hangulatban telt, majd délután autóba szálltak és hazaindultak. Mindkettőjüket megszorongattam, majd könnyes búcsút vettünk.
-Nagyon szeretlek – suttogta a fülembe barátnőm a búcsúzkodásnál. – Örülök neked és Paulnak, de vigyázz magadra. Ha bármi van hívj és jövök – fejezte be mondandóját és mélyen a szemembe nézett.
-Rendben, én is szeretlek – mosolyogtam rá.
-Áh, annyira fogsz hiányozni – ugrott újra a nyakamba, majd elhúzódott és egy könnycseppet letörölt az arcáról.
-A művészek és azok kirohanásai – mosolygott Tom, miközben szorosan megölelt. – Vigyázz magadra kislány, és tényleg sajnálom a múltkorit – motyogta a fülembe.
-Már megszoktam a kirohanásaitok – kuncogtam a fülébe. – Spongyát rá, de többször ne forduljon elő – néztem a szemébe.
-Ígérem – mosolygott rám. Detti még egyszer szorosan megölelt, majd beszálltak a kocsiba és indultak.
-Hívjatok, hogy épségben megérkeztetek – kiáltottam a mellettem elmenő kocsiba.

Üdv emberkék!Köszönöm a komikat, válaszoltam is rájuk. Remélem most is kapok párat:) További jó hétvégét.:). by. Road

4. fejezet - Születésnap

-Kate, kellj már fel – hallottam az öcsém hangját magam mellett.
Ő volt az egyetlen ember, aki a második nevem is szokott szólítani.
-Mi van? – kérdeztem álmosan.
-Mikor megyünk a partra? – kérdezte mosolyogva.
-Hány óra? – kérdeztem.
-Fél kilenc – mosolygott rám.
-Akkor reggelizünk és indulhatunk, rendben? – kérdeztem.
-Szuper – vigyorgott szélesen és kiszaladt a szobámból.
Gyorsan felöltöztem, rögtön fürdőruhát húztam fel. Arra egy rövid sortot és kikészítettem egy nagy váll kivágásos pólót. Felkötöttem egy kontyba a hajam a fejem tetejére.
Gyorsan bevágtunk pár pirítóst Adammal, majd egy táskába pakoltam be nekünk törölközőt és üdítőt.
-Indulhatunk már? – kérdezte, miközben ott állt előttem a cuki napszemüvegében, és a pókemberes fürdőgatyájában.
-Húzz fel egy rövidnadrágot, és már megyünk is – mosolyogtam rá, majd kukucskáltam az ablakon, hogy milyen idő van. Sütött a nap, remélem ez egész nap így lesz. – Hozd a baseball sapkád is – szóltam utána.

Paul szemszöge
Mosollyal az arcomon feküdtem az ágyamban, gondolataim csak Sunshine körül forogtak. Hülyén viselkedtem tegnap este vele, de megbocsátotta a dolgot, sőt. Mikor az ölembe ült a gyors étterem parkolójában és magyarázott össze vissza, mikor megcsókolt, hozzám bújt, vagy mikor még a film közben kezét a combomra csúsztatta, mikor az ölembe ült a kocsiban, mikor szorosan mellkasomnak simult, közben éreztem szíve vad vágtáját, a hozzám nyomódó melleit, apró kezeit az oldalamon, feszes fenekét az ölemen, az ajkait az ajkamon, nyelvét a számban. Hihetetlen volt.

Sunshine szemszöge
Adam egészen ötig húzta a hazaindulást, már éhes, fáradt és nyűgös voltam. De mindig, ha felhoztam, hogy most már mennyünk előállt azzal, hogy, ő mennyire unatkozik ebben a városban és neki nincs egy barátja sem és persze, hogy hatot a szívemre, de a gyomromra nem.
Fáradtan léptem be a lakásba, persze Adam pörgött ezerrel. Hihetetlen. Bosszankodva léptem be a nappaliba, mikor egy nagy sikolyra kaptam fel a fejem.
-Meglepetés! Boldog születésnapot - mosolygott rám Detty, Tom és anyu.
Pillanatokig csak álltam és néztem.
-Fújd már el – nevetett Tom. Eléjük léptem és elfújtam a tortán lévő tizenhét gyertyát.
-Remélem kívántál – mosolygott rám Detty. – Annyira hiányoztál – ölelt át szorosan.
-Ti is – mosolyogtam, miközben én is magamhoz szorítottam.
-Pedig még egy hete se lakunk külön – panaszkodott Detty.
-Szia kislány – ölelt szorosan át Tom is. Majd anyu és Adam is megszorongatott.
-Most jöhetnek az ajándékok – mosolygott szélesen anyu, miközben a kezembe nyomott egy becsomagolt dobozt.
-Igazán nem kellett volna - mondtam, miközben izgatottan bontogatni kezdtem.
-Tom segített megvenni – mondta zavartan anyu.
-A fényképező?! Amit kinéztem?! – kérdeztem vigyorogva. – Anyu, ez nagyon szuper – öleltem át szorosan.
Adam nyomott a kezembe egy újabb ajándékot.
-Köszönöm öcskös – mosolyogtam rá. Gyorsan letéptem erről is a csomagolópapírt. Egy saját kézzel készített fényképkeret volt a papírok között, amiben rólunk volt egy közös fotó. – Ez nagyon jó, te csináltad? – kérdeztem mosolyogva.
-Billy is segített benne – mosolygott rám.
Detty ajándéka volt a következő, ami talán az eddigi legsúlyosabb volt. Vigyorogva néztem rá, mikor megláttam az ajándékzacskó tartalmát.
-Sherrilyn Kenyon, a sötét vadász sorozat hiányzó könyvei – néztem rá mosolyogva. – A kedvenc könyveim, imádlak – öleltem át szorosan.
-Persze, majd kérem kölcsön őket – kacsintott rám.
-Mivel arra gondoltunk elmegyünk este bulizni, arra gondoltam én állom majd a cekket., de mivel anyukád ezt nem engedélyezte, ezért egy tábortüzes buli lesz a parton, körülbelül fél óra múlva – mosolygott rám. – Tőlem ezt kapod, meg van egy doboz az ágyad alatt – suttogta a fülembe, miközben megölelt.
-Buli? Nekem? – néztem rájuk értetlenül.
-Neked, megérdemled kicsim – mosolygott rám anyu.
-És kik lesznek ott? – kérdeztem.
-A szomszédban lévő helyes sráccal beszéltem – mosolygott rám Detty. – Ő hívja az itteni ismerőseid, bár gondolom nem sok van, hiszen nem vagy itt egy hete – motyogta zavartan.
-Egy filmmel és veletek is ellenék, nem kellett volna – motyogtam, a sírás szélén állva.
-Én bulizni akarok veled, nem érdekel, hogy akarod-e – jelentette ki barátnőm, mire én hangosan felkacagtam.
-Csajok, mennyetek készülődni, van huszonöt percetek – kacsintott ránk Tom.
Gyors tusolás, hajszárítás és Detty kezei, ennyiből állt a következő negyven perc.
-Megérte várni – ölelt át minket Tom, mikor elindultunk a part felé. – Csodásan néztek ki csajok –mosolygott ránk, miközben, kezét lecsúsztatta a derekunkra.
-Mesélj, mi történt? Kivel voltál tegnap mozizni? – kérdezte mosolyogva Detty.
-Egy baráti társasággal – mondtam mosolyogva.
-Te bepasiztál – sikkantott fel Detty.
-Komoly?- kérdezte Tom is boldogan.
-Igen – pirultam el.
-Hogy néz ki? Hol találkoztatok? Hány éves? – kérdezte barátnőm.
-Nagyon jól, az utcán, vagyis segített bevinni a cuccaim a házba vásárlás után – feleltem.
-Még élnek udvarias férfiak… – mosolygott rám szélesen, mire Tom csak forgatta szemeit.
-Hány éves? – kérdezte Detty.
-Huszonkettő – feleltem.
-Huszonkettő?! – nézett rám Tom ijedten.
-Tom tudod, hogy te is húsz éves vagy – vonta fel a szemöldökét Detty.
-Ennek, most mi köze ehhez? – kérdezte zavartan.
-Nem olyan nagy a korkülönbség – mosolygott Detty.
-Igen, mert neked apakomplexumod van – mondta Tom.
-Micsoda? – kérdezte barátnőm.
-Ne vitatkozzatok már – feleltem.
-Bocs – felelte Tom.
-Bocsánat – suttogta Detty is.
Már láttam a többieket, a part mellett. Jake és Paul gyújtotta be éppen a tüzet.
-Emlékeztek az én szülinapomra? – kérdezte Detty.
-Hát szerintem én jobban, mint ti – nevettem.
-Akkor jöttem össze Tinával – mondta vigyorogva Tom.
-Nem, akkor Sarahval jöttél össze – mosolyogtam rá.
-Tényleg? – kérdezte zavartan.
-Legalább is vele smároltatok a mosókonyhában – nevettem.
-Nem csak smároltak – kuncogott Detty.
-Sziasztok – lépett elénk Seth.
-Seth vagyok – nyújtott kezet Tomnak, majd mosolyogva köszöntötte barátnőmet. – Nem is szóltál tegnap, hogy ma van a szülinapod – nézett rám felháborodva Seth.
-Nekünk sem szólt mikor beköltöztünk, úgy bukott le, hogy az anyukája küldött egy sms-t - nevetett Detty.
Miközben Detty mindenféle marhaságról elkezdett Sethnek hadoválni és Tom pedig idegesen nézett Sethre. Detty akkor csinálta ezt, ha valakit fel akart szedni, Tom pedig féltékeny volt. A lelke mélyén tetszett neki barátnőm, csak hát házi nyúlra nem lövünk, első szabály.
A gondolatmenet közben megközelítettem Pault és Jaket.
-Sziasztok srácok – köszöntem, mire Jake csak mosolyogva biccentet. Paul pedig mosolyogva lépett közelebb hozzám.
-Szia cica – suttogta, majd lágyan megcsókolt. – Boldog szülinapot – mondta, miközben hátra tűrte hajam és mosolyogva figyelte arcomat.
-Köszönöm – mosolyodtam el én is, majd mellkasához bújtam. Hiányzott.
-Hiányoztál – suttogta a hajamba.
-Pont erre gondoltam - néztem rá boldogan. – Bemutatom a barátaim, rendben? - kérdeztem, miközben elhúzódtam tőle.
-Persze – mondta, miközben összefűzte ujjainkat és jött utánam Tomék irányába.
-Detty, és Tom – mutattam az említettek felé.
-Ő csak nem a szerencsés?! – vigyorgott Detty. – Örülök, hogy megismerhetlek – lépett elé Detty és egy puszit nyomott az arcára. – Olyan szépek vagytok együtt – vigyorgott rám.
Közben Tom és Paul kezet ráztak.
-Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte Tom Pault, majd rám nézett.
-Tom, légyszi ne csináld ezt – szóltam utána.
-Csak félt –mosolygott rám Detty.
-Tök jó – mondtam miközben szemeim forgattam, barátnőm pedig hangos nevetésbe kezdett. Az elhaladó srácok után révedt a tekintette, majd összecsapta a tenyerét és rám vigyorgott.
-Itt minden pasi, így néz ki? – kérdezte, miközben az épp lehajoló Seth fenekét bámulta.
-Nem hiszem – mosolyogtam rá zavartan.
-Paul jó választás volt, még sosem láttam egy pasit sem, aki így nézett volna egy lányra. Teljesen elcsavartad a fejét.. – kuncogott.
-Hát, aki tud, az tud – kacsintottam rá.
-Lökött – nevetett. – Bemutatsz?! – kérdezte.
-Sziasztok – léptem Jared és Kim mellé.
-Szia szülinapos – ölelt át Jared, majd Kim is.
-Boldog szülinapot – mosolygott rám Kim.
-Ajándékot sajna nem tudtunk venni, mert két órája tudtuk meg, hogy valakinek ma van a szülinapja – kuncogott Jared. – Nem baj, jövőre kétszer annyit kapsz – kacsintott rám.
-Nem kell ajándék, örülök, hogy itt vagytok – mosolyogtam. – Ő Detty, a legjobb barátnőm – öleltem át. - Jared és Kim – mutattam az említettekre.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – mosolygott kedvesen barátnőm.
Beszélgettünk még pár mondatot és már tovább is álltunk.
Seth és Jake a piákat pakolta ki Jacob furgonjából, még egy ismeretlen srác állt mellettük és egy gyönyörű lány.
-Gyertek ide – szólt Jake, miközben lerakta az utolsó üveget is az asztalra, majd a széplány derekát ölelte át.
-A barátnőm – mosolygott ám Jake.
-Wáó – suttogta mögöttem barátnőm, mire értetlenül néztem rá. Persze ő a számomra ismeretlen srácot bámulta.
-Sunshine – mosolyogtam, miközben a kezemet az ismeretlen csaj felé nyújtottam.
-Renesme – fogadta el a kezem.
-Neked is ilyen szórakozott szüleid vannak – nevettem. – Mármint szép a neved, gondolom Reneé és Esme keveréke. Hogy becézitek? – kérdeztem.
-Nessie – mosolygott Jake.
-Mint a szörny – mosolygott zavartan Nessie. – Jake találta ki, még jó régen – nézett szerelmére.
-Szerintem nem olyan vészes – mosolyogtam.
-Miért téged, hogy becéznek? – kérdezte Seth felvont szemöldökkel.
-Suny – kuncogott Detty, már a másik srác mellől.
-Szerintem botrányos – nevettem zavartan.
-Amúgy boldog születésnapot – mondta Jake.
-Köszi – kuncogtam.
-Hol van Paul? – kérdezte Jake pár perc múlva.
-Elmentek beszélgetni Tommal – mondtam zavartan.
Seth hangosan felnevetett, majd elfoglaltuk a helyeket a tűz körül. Közben még érkezett egy indián lány, aki Seth nővére eredetileg. Nem volt túl szimpatikus, ahogy miután elmorogta a nevét levágódott a tűz másik felére, ahol nem ült senki. Aztán Sethtel már azon agyaltunk megnézzük, mi van ezzel a két lükével mikor végre megjelentek.
-Egyben vannak, ez már egy jó jel – kuncogtam.
Paul rögtön mellém ült, én pedig kíváncsisan néztem arcát, de nem tűnt mérgesnek.
-Mit csináltatok ennyi ideig? – kérdezte Detty.
-Beszélgettünk – vigyorgott rám Tom.
A buli további részében külön kis blokkokban beszélgettünk.
Paullal egy sört ittunk közösen, a Kim és Nessie egyáltalán nem ittak, de a lányok átlagát Detty kompenzálta. Amikor meglátta, hogy Tom leült Seth nővére mellé, egyre gyorsabban tűnt el a poharából a pia és egyre kihívóbban flörtölt Embryvel. Persze ezt Tom sem nézhette, ő pedig kezdett rámászni Leahra.
-Min gondolkodsz? – kérdezte Paul.
-Rajtuk – intettem barátaim felé.
-Mindig ezt csinálják? – kérdezte.
-Pár hete – feleltem.
Paul csak elgondolkodva bámulta a tábortüzet. Majd húzott egyet a sörből.
-Paul? – suttogtam nevét.
-Igen – nézett rám mosolyogva.
-Semmi – mondtam. Nem mondhatom neki, hogy beleestem. Felvont szemöldökkel bámult rám. – Megcsókolsz? – kérdeztem mosolyogva.
-Ez nem kérdés – kuncogott, majd ajkaimra hajolt.
Mosolyogva bámultam szemeibe.
-Most beszélek velük – mosolyogtam Paulra.
-Okés, csak ügyesen – mondta.
Közben zene csendült az egyik kocsiból, ahol megpillantottam barátnőmet. Hogy került oda?!
Lassan közelítettem meg a kocsit.
-Suny! – sikította Detty. – Pont feléd indultam, táncolunk? – kérdezte vigyorogva.
-Nem táncol senki – néztem rá felvont szemöldökkel.
-Igyál még egyet és nem fog érdekelni – kuncogott.
Seth vigyorogva nézett rám.
-Jó akkor szólok a Embrynek – indult el az említett irányába.
-Táncolok veled – csak hagyd már a srácot, fejeztem be a mondatot magamba.
-Rendicsek, választok számot – mosolygott rám.
Gyorsan az italos asztalhoz léptem és az egyik üveget meghúztam.
-Ma chérie – szaladt felém barátnőm. Persze közben kétszer majdnem elesett.
-Biztos, hogy tudsz táncolni? – kérdeztem. – Ne, mennyünk haza?
-Dehogy megyek haza – mondta, mire én csak megráztam a fejem. – Ez a parti számunk – mondta, majd énekelni kezdte a számot.
Majd a tűztől távolabb húzva táncolni kezdett.
-Sunyyyyyyy – vinnyogott. – A kedvemért táncolj – pirított rám.
Éreztem, hogy az előbb lehúzott alkohol a fejemhez ér, majd beálltam barátnőm mellé. Csak a zene a fejemben lüktetett. Majd Detty mellém lépett és hozzám simult.
-Komoly? – kérdeztem nevetve.
Ez még így ment három számon keresztül, aztán beszállt Tom is, én pedig ki. Mikor lesuttyantam Paul mellé még mindig szédültem.
-Jól vagy? – kérdezte mosolyogva.
-Uhum – mosolyogtam rá.
-Ez nem volt semmi – mondta, miközben nyelt egyet.
-Micsoda? – kérdeztem.
-Ez a tánc, egy előjátéknak simán elment volna – mosolygott rám és szemei szenvedélyesen csillogtak.
-Paul! – szóltam rá nevetve, mire csak magához húzott.
Mosolyogva bámultam Paul öléből az erotikus táncot lejtő barátaimat.
-Miről beszéltetek Tommal? – kérdeztem.
-Főként rólad – mosolygott rám.
-Mit? – kérdeztem, miközben arcát vizsgáltam.
-Igazából az a lényeg, hogy ellátja a bajom ha megbántalak, vagy megsértelek, vagy hozzád nyúlok az akaratod ellenére. Az utolsót nagyon kihangsúlyozta – mondta elgondolkodva. – Ugye ennek nem volt oka? – kérdezte.
-Nem – mosolyogtam rá. Most hazudtam neki először, és remélem utoljára is.
-Cica?! – nézett rám zavartan.
-Majd megbeszéljük – mondtam.
Még egy órát szórakoztunk, majd lassan mindenki szedelőzködni kezdett, összepakoltunk és lassan haza indultunk. Paul is velünk jött, azt mondta neki nem nagy kerülő. Detty belém kapaszkodva jött, Tom pedig csak mögöttünk pár méterrel.
Paul mosolyogva pillantott rám, majd átlépett Detty másik oldalához és kicsit ő cincálta.
-Hasonlít az illatod az egyik volt pasiméhoz – mondta barátnőm. – Ő volt a második legjobb az ágyban – nevetett.
-Kicsoda? – kérdeztem.
-David, a szomszédsrác – mondta mosolyogva.
-És ki volt a legjobb? – kérdezte Tom.
-Az titok – kuncogott barátnőm.
-Olyan hülyék vagytok – mondtam.
-Azért gondolod ezt, mert nem tudod, milyen a jó szex – mondta Tom, miközben átkarolta a vállam. – Nem a legmegfelelőbb emberrel voltál - motyogta.
-Ti meg nem tudjátok milyen az önbecsülés – mondtam mérgesen, miközben leráztam magamról Tom kezét.
-A nagy kitörés – mondta gúnyosan Detty.
-Csak mert nem tudjátok elmondani egymásnak az érzéseiteket és ezért inkább próbáljátok egymást féltékennyé tenni, közben persze másokat tök simán kihasználtok – mondtam.
-Te meg a másik véglet vagy – szólt Detty. – Valaki átbaszott, na és? Szerinted mást nem vágtak át? Egyszerűen nem tudsz tovább lépni.
-Ennek, semmi köze ehhez – feleltem.

Paul szemszöge
Már csak két percre voltunk a háztól, Sunshine idegesen előre sietett, kivette a lábtörlő alól a kulcsot bement a házba.
Felsegítettem a lépcsőn Dettyt, majd Tomot és befelé tereltem őket.
-Tom, te alszol a szobámba, Detty te pedig a kanapén – mutatott a már megágyazott helyekre. – Mindent tudtok, hol van – motyogta, majd kisietett a házból.
Én pedig utána mentem.
A legfelső lépcsőfokon ült, a kezében egy szál cigivel, amit remegő kézzel próbálta meggyújtani.
-Bocs az előbbiért, meg ezért is, gondolom nem nagyon bírod, de most muszáj – suttogta.
-Semmi baj – mondtam, majd mellé ültem és átöleltem a vállát.
-Az élet nagyon el van baszva – suttogta, miközben kifújt a füstöt. – Olyan hihetetlen, hogy itt vagy te – nevetett.
-Mi hihetetlen rajta? – kérdeztem.
-Nekem sosem volt senkim igazából – felelte. – Ők ketten állnak hozzám a legközelebb, de bennük is csalódnom kell – mondta miközben két könnycsepp legördült az arcán.
-Tuti sokat fogunk veszekedni, mert nem könnyű velem, de nagyon fontos vagy nekem Sunshine – mondtam, miközben arcát néztem.
-Tényleg? – kérdezte mosolyogva.
-Tényleg nem könnyű velem – nevettem.
-Azt már tudom – mosolygott szélesen.
-Tényleg nagyon fontos vagy nekem – mondtam, miközben egy puszit nyomtam a szájára.
-Azt hiszem kicsit berúgtam – kuncogott, miközben a térdemre hajtotta a fejét.
-Nem baj – feleltem, miközben végigsimítottam a haján. – A szülinaposnak szabad.

Sziasztok! Kicsit szomorú vagyok, hogy nem érkezett az előző fejihez komment, de a chatbe írtakat is köszönöm.:) Anett nagyon aranyos vagy ;) - a kedvenc történeteimnél én is ezt csinálom:DD -. Két hét múlva - a 6. fejezetnél- fognak a dolgok igazán beindulni, már izgatottan várom, hogy ott járjunk... Addig is kitartást a suliban és további jó hétvégét.:)
by.:Road