Zavartan bámultam a plafont, Paul már jó ideje aludt, de én
nem tudtam. És egyre hülyébb és hülyébb gondolatok futották át az agyamon.
Végül már úgy voltam kikelek, és inkább olvasok, mert ezt nem lehet bírni.
Szerencsére egy adag kötelezővel jöttem Paulhoz, hiszen eddig semmit sem
haladtam a sulis előkészületekkel, pedig voltak bőven. A konyhaasztalnál mélyen
belemerültem az író által alkotott világban.
-Nem tudsz aludni?– kérdezte egyszer csak egy hang, mire
ugrottam egyet a széken és a kezemből is kiesett a könyv.
-Basszus, Paul – szóltam rá. – A frászt hozod rám – néztem
rá mérgesen. – Neked nem nagyon kéne járkálnod – mondtam kedvesebben, miközben
mellé léptem. – Mennyünk vissza – mondtam, miközben egyik válla alá nyúltam.
-Meg tudom oldani – motyogta dühösen, miközben arrébb
húzódott.
-Tudom, de segíteni akarok – mondtam, miközben felnéztem
sötéten csillogó szemére.
-Nekem nem kell segíteni – mondta, mikor leült a kanapé szélére.
-Ne legyél már ilyen makacs – mondtam, miközben visszaléptem
a konyhába és lekapcsoltam a villanyt.
-Nem vagyok makacs – mondta, miközben szikrázó szemekkel
nézett rám.
-Mérges vagy rám? – kérdeztem vissza, miközben kezdtem én is
kicsit begurulni.
-Nem – mondta, de csak a szőnyeget vizsgálta.
-Tudom nem akarsz kiszolgáltatott lenni, vagy azt gondolod,
te erős független férfi vagy és mit akarok én a tizenhét évemmel… - mondtam
miközben zavartan járkálni kezdtem. – Én sajnálom, akiket szeretek azoknak néha
kicsit sok vagyok, mert szeretek törődni az emberekkel és én nem tudnék otthon
aludni, mikor tudom, hogy itt vagy egyedül így.
Paul szemszöge
Csak mondta és mondta, én pedig meghökkenve bámultam. Mióta jobban megismertük egymást, nem volt sosem zárkózott, de ennyit egyszerre még nem beszélt. Majd egy pillanatra elhallgatott, rám pillantott tekintetünk találkozott, majd hírtelen elkapta a tekintetét rólam és újra erősen gesztikulálva magyarázni kezdett. Egy combja közepéig érő rövidnadrág és egy trikó volt tökéletes testén, újra egy pillanatra el kellett gondolkodnom, miről is beszélt az előbb.
Paul szemszöge
Csak mondta és mondta, én pedig meghökkenve bámultam. Mióta jobban megismertük egymást, nem volt sosem zárkózott, de ennyit egyszerre még nem beszélt. Majd egy pillanatra elhallgatott, rám pillantott tekintetünk találkozott, majd hírtelen elkapta a tekintetét rólam és újra erősen gesztikulálva magyarázni kezdett. Egy combja közepéig érő rövidnadrág és egy trikó volt tökéletes testén, újra egy pillanatra el kellett gondolkodnom, miről is beszélt az előbb.
-Ettől függetlenül megértelek, utálok kiszolgáltatva lenni
embereknek, de akiket szeretünk, azoknak akaratunk ellenére ki vagyunk,
szolgáltatva egyik felöl, a másik felől, annyira nem ismerlek, de szerintem
körülbelül ugyanezt csinálnád te is fordított esetben.
-Kicsim – suttogtam, miközben újra neki kezdett volna.
-Én is félek ettől az egésztől – mondta tovább. – Annyira
hírtelen és gyorsan történik minden. Szeretlek, de mégis félek ettől az
egésztől. Mi lesz, ha kiütközik a korkülönbség köztünk? Mindig azt mondod, ez
nem számít, de ha ez egyszer mégis kiderül. És a bevésődés is… Ha az nincs,
akkor sosem szerettél volna belém? -
csak monda, alig tudtam felfogni miről hadovál. Majd megáll az ablak mellett és
elhallgat.
-Gyere ide – suttogtam. Pár pillanatig még nem mozdult, majd
megindult felém és könnyes szemekkel megállt előttem. Kinyújtottam kezem és
magam mellé húztam.
-Semmi baj – suttogtam, miközben szorosan átöleltem épp
kezemmel. – Beszéljük meg ezeket a dolgokat – mondtam, majd gondolkodtam, hol
is kezdtem. – A bevésődés segít
megtalálni a párunkat, egy olyan személyt, aki a tökéletes társunk. És nem a
bevésődés miatt szeretlek, hanem mert tökéletesen összeillünk – mondtam. Mire
félve nézett rám és egy puszit nyomott ajkaimra. Könnyei miatt ajkainak sós íze
volt.
-Tudom, hogy majd egy hónapja ismerjük csak egymást és nem
minden úgy jött, ahogy kellett volna, de elmehetünk randizni, ha ezt szeretnéd
– mondtam, miközben tényleg elgondolkodtatott. Hogy ismerkednek a tizenhét
évesek…
-De nem akarom, hogy az legyen, amit csak én akarok. Vagyis
érted – motyogta.
-Annak örülök, ha boldog vagy - mondtam, miközben hajába
csókoltam.
-Aranyos vagy – motyogta. – Ez is bizonyítja, hogy túl önző
vagyok – mondta, miközben eldőlt az ágyon.
-Miért lennél önző? – kérdeztem értetlenül.
Mire pillanatokig csak némán hallgatott.
-Mi a baj? – kérdeztem, miközben fölé tornásztam magam.
Zavartan pillantott rám, majd elvörösödött. Könnyei újra
csorogni kezdtek. Már teljesen összezavarodtam.
-Sunshien, mondj már valamit – mondtam kétségbe esve.
-Az, hogy .. – makogta és elhalt a hangja.
-Hogy? – kérdeztem vissza.
-Tudod, hogy te – motyogta miközben jelentőségteljesen rám
nézett.
És leesett.
-A szex? Jaj kicsim,
én nem várom el tőled – mondtam.
-Tudom, csak te szeretnéd - mondta, miközben végig simított
arcomon.
-Sok férfi szeretne veled, ez nem jelenti azt, hogy neked
kell – mosolyogtam rá.
-De te olyan jó vagy hozzám – suttogta. – És én is
szeretném, csak… - motyogta.
-Komolyan? – vigyorogtam rá szélesen.
-Igen, képzeld el – kuncogott fel.
Percekig csak bámultam kipirosodott szemeit és duzzadt
ajkait.
-Ennek valami köze van, ahhoz, amit Tom mondott? – kérdeztem
félve, de mire kinyögtem meg is bántam.
-Részben – motyogta pár perc néma csend után. Nem tudtam mit
mondhatnék, ha akarja, ha tudja úgy gondoltam, úgyis elmondja. Bár kíváncsi
voltam, igaz nagyon rossz előérzetem volt, de nem is akartam belegondolni, hogy
ő valaki mással. Önző voltam és csak magamnak akartam őt, pedig én is nem egy
lánnyal voltam már, de mégis... Ő az enyém.
-Nem olyan vészes, csak egy régi barátommal elmentünk
bulizni és lefeküdtünk, és nem volt túl jó – hadarta. Miközben kitartóan a
plafont bámulta.
-Fájt? – kérdeztem miközben végig simítottam arcán.
-Elégé – motyogta, miközben arca grimaszba húzódott.
-Mocskos állat – morogtam.
-Már túl vagyok rajta, csak mégis nehéz elfelejteni –
motyogta zavartan, miközben mellkasomhoz bújt.
-Én nem siettetek semmit – suttogtam fülébe és egy csókot
nyomtam füle mögé.
Sunhine szemszöge
Arra ébredtem, hogy minden porcikám elzsibbadt, pár
fájdalmas mozdulat után, csak Paul édes arcát bámultam. Ilyenkor olyan, mint
egy édes kisfiú, mosolyogva végigsimítottam álla vonalán, mire pár pislogás
után rám siklott tekintete.
-Jó reggelt, kislány – mosolygott.
Megkönnyebbültem, hogy tegnap este elmondtam neki az engem
nyomasztó dolgokat. Még most is sajnáltam, hogy nem adhatom meg neki azt amit
akar, de tudtam, éreztem, hogy várni fog, miattam. Mosolyogva pattantam ki az
ágyból és mentem a fürdőbe, gyors fogmosás, fésülködés után magamra kaptam egy
kopott cicanacit és Paul egyik pólóját a szárítóról. Szemeim csillogtak, majd
végigsimítottam piros ajkaimon, amelyek duzzadtak Paul tegnapi csókjaitól. Jól
néztem ki és jól is éreztem magam, ezt mutatta az arcomon virító hatalmas mosoly
is, amit akár hogyan próbáltam, nem tudtam rejtegetni.
Ugyanezzel az elégedett fejjel ültem le a már feltápászkodó
barátom mellé, aki szemével követtem minden mozdulatom, majd mikor arcomra és
széles mosolyomra siklott a tekintette, szélesen elvigyorodott ő is. Egy hosszú pillanatig csak egymást bámultuk,
majd egy csókot nyomott ajkaimra, de mikor kezdett volna már túlságosan
beindulni a dolog, elhúzódtam. Paul bocsánatkérően nézett le rám, amit én csak
a változatosság kedvéért mosollyal nyugtáztam.
Miután bekísértem Paul a fürdőbe, összeágyaztam, a takarót
az egyik fotelbe tettem és eligazítottam a díszpárnákat, Paul már kész is volt.
-A felsővel segítenél? – kérdeztem kissé zavartan.
-Persze – szökkentem mellé majd mosolyogva húztam a
kanapéhoz és leültettem, és óvatosan lehúztam róla a kopott fekete pólót és a
kezében lévő trikót pedig felsegítettem rá. Megpillantva felsőtestét arcom égni
kezdett és hihetetlen vágy kapott el, hogy végig simítsak rajta, de nem tettem. Nem játszhatok vele, gyorsan
és mégis óvatosan lehúztam hátán is az anyagot. A trikó már látszott az idő múlása, de
hihetetlen jól állt Paulnak. Igaz egyik kezét gipsz fedte, de a vállai és izmos
kezét kihangsúlyozta a felső. Direkt csinálja…
-Mi van? – kérdezte, mikor már szerintem percek óta
csodáltam izmait.
-Semmi – pirultam el még jobban indultam meg a konyha felé,
aztán rájöttem, hogy nem hagyhatom csak úgy ott.
-Mit szeretnél reggelire?
- léptem vissza.
-Először is egy rendes csókot, aztán mi közül lehet
választani? – kérdezte. Mosollyal az arcomon hajoltam felé és egy mély,
szerelmes csókban forrtunk össze.
-Rántottához mit szólsz?
- kérdeztem, miután már rendesen tudtam lélegezni.
-Tökéletes – mosolygott rám és mikor megindultam egyet
rácsapott a fenekemre. – Asszony.
Meglepetten néztem rá, mire ő csak édes kisfiús mosolyával
elkábított.
Paul valami foci mecset nézett a tévében, én pedig a tojások
felverése közben halkan dúdolgattam a rádióval. Egyszer csak azt vettem észre,
hogy néma a tévé és az én borzalmas hangom tölti be az alsó szintet. Mikor
tudatosult bennem, hogy mi történt fülig vörösödtem.
-Ne hagyd abba, édes – szólt ki a nappaliból Paul.
-Inkább kapcsold vissza a tévét – kuncogtam. – Borzalmas
hangom van – mondtam, miközben bacon csíkokat daraboltam a reggelibe.
Fél óra múlva már falatoztunk a kanapén, egy hatalmas
tányérból ettünk mind a ketten egymást etetve. Igaz ez inkább vicces volt, mint
romantikus, mert Paul háromszor annyit evett mint én.
-Isteni lett – mosolygott rám, majd egy csókot nyomott az
arcomra. – Mikor tanultál te meg ilyen jól főzni? – kérdezte, miközben a már
üres tálcát mellénk ügyeskedte és magához húzott.
Vagy fél órát még egymáshoz bújva töltöttünk. Aztán erőt
vettem magamon és Paultól nagy nehezen elszakadva elmosogattam.
Délután befoglaltuk a kanapét, Paul valami motoros újságot
olvasott én meg egy kötelezőt bújtam, mikor kopogásra kaptuk fel a fejünket.
-Majd én nyitom – pattantam fel és indult meg a bejárat
felé.
-Majd én – szólt Paul, miközben felkászálódott az ágyból, de
közben már nyitottam az ajtót. Szem forgatva pillantottam az ajtóban állóra,
csak az nem Jared vagy Jake volt, mint akikre számítottam, hanem egy negyvenes
nő. A szívem egy pillanatra megállt, majd gyors tam tamba kezdett. Levegőt meg
teljesen elfelejtettem venni.
A nő megilletődve bámult rám, de szerintem rajtam sem
láthatott sok mást. A levegő megfagyott, csak mikor Paul mellém biceget, kaptam
észbe.
-Szia, anyu – suttogta a mellettem álló srác, kisfiús
hangon. Ha nem épp a számomra először látott nő állna az ajtóban, aki a pasim
anyja és rajtam a fia kinyűtt pólója és egy kopott nadrág volt és a plusz
löketet a kócos hajam adhatta meg. Életem nem égtem még ennyire, mint most… Még
mikor a színdarab közepén elfelejtettem a szöveget akkor sem, pedig háromszáz
ember állt előttem, ő meg csak egy asszony. Paul anyukája….
-Ő a barátnőm, Sunshine – mondta miközben kezét a kezembe
fűzte. Kissé megnyugodtam.
-Úristen mi történt veled?! – csúszott fel pár oktávval a
hangja mikor meglátta ütött kopott fiát.
-Nem olyan vészes – motyogta a mellettem álló srác. Az igaz
lenne, ha az öt nappal ezelőtti sebeit látta volna, de még most is borzasztóan
nézett ki.
-A motorozás már megint? – nézett idegesen a fiára, miközben
bevonult mellettünk a házba.
-Csak egy karcolás – mondta Paul.
-Esküszöm egyszer én fogom szétszedni az a jármű az ördög
műve... – mondta mérgesen. Ekkor tudatosult bennem, hogy Paul titkát, nem tudja
az anyukája. Hihetetlen rossz lehet, hogy még a saját anyádnak sem mondhatsz el
egy ilyen horderejű dolgot. Miután kifújta a levegőt az előttem álló asszony,
rám pillantott.
-Beszélhetnék a fiammal, négyszemközt?! – kérdezte, miközben
mélyen a szemembe nézett.
-Pe.persze – dadogtam, majd a fogasról az egyik pulcsit
felkapva a cipőmbe belelépve elspuriztam.
Paul szemszöge
Zavartan néztem a becsukódó ajtó után, szegény Sunhine. Nem
egy ilyen bemutatást akartam, már terveztem, hogy egy szombati ebédnél vagy
hasonlók bemutatom a családomnak, de a sors vagy is inkább anyu közbelépett.
-Először is, szeretném, hogyha észhez térnél és nem
motoroznál többet. Felnőtt férfi vagy Paul az Istenért. Nézz magadra, elég
durva sérüléseid lehettek. És miért nem szóltál? – nézett fel rám, miközben a
kanapéhoz húzott és leültetett.
-Nem akartalak idegesíteni – motyogtam.
-Persze, mert most aztán nem vagyok ideges, édes fiam –
mondta mérgesen, miközben hátam mögé tolt egy párnát. Mosolyogva figyeltem,
pont mint Suny.
-Ki ez a lány? Azt hittem már nem hozol haza ilyen lányokat?
Egyáltalán hány éves? Maximum annyi lehet, mint a húgod…. – mondta botránkozva.
– Már azt hittem megkomolyodsz és talán most már valami komolyabb kapcsolatod
lesz, de ha az nem is legalább nem kezded el megint ezt...
-Ő Sunshine, és komolyan gondolom. Már majdnem egy hónapja
együtt vagyunk – mondtam zavartan. Sosem kötöttem az ilyen dolgokat anyám
orrára, de nem akartam, hogy valami rosszéletűnek gondolja Sunshinet.
-Paul – nézett rám zavartan.
-Szeretem, anyu – mondtam, miközben éreztem, hogy
felforrósodik az arcom. Az érzelmeimről, még annyit sem szoktam beszélni a
szüleimnek, mint a lányokról.
- De olyan fiatal, mégis mit tudtok ti csinálni együtt? –
kérdezte, miközben zavartan járkálni kezdett.
-Jól megvagyunk – mondtam.
-Hány éves? – kérdezte.
-Tizenhét – feleletem.
-Paul huszonnégy leszel egy hónap múlva – mondta
felháborodva. – Tudod, hogy a húgod tizenhat éves? – emelte meg a hangját.
-Anyu, szeretjük egymást – mondtam, már kissé idegesebben én
is.
-Szerelem? Egy hónap után, kicsi fiam… - nézett rám
idegesen. – Csak a szexel tud téged magánál tartani – mondta.
-Nem feküdtem le vele – mondtam már egyre idegesebben.
Hosszú percekig csak bámult maga elé, majd halkan
megszólalt.
-Ki ez a lány? Annyira ismerősnek tűnt.. – motyogta.
-Joshua Uley lánya – mondtam, és kíváncsian bámultam anyám
arcát.
-A kicsi Sunhine – pillantott fel rám meglepetten. –
Visszaköltözött Marie? – kérdezte.
Anyám is tudta, mindenki tudta, hogy Samnek van egy húga.
Hihetetlen.
Sziasztok! Kicsit későn, de megérkezett a fejezet! Nekem egyik kedvencem..:) Dolgozom a kövin, lassan de biztosan..:)
Mellesleg ma van a szülinapom, esetleg pár komit?:D
Mellesleg ma van a szülinapom, esetleg pár komit?:D
3 megjegyzés:
Szia, utólag is Boldog Születésnapot! Nagyon jó lett ez a fejezet is már várom a következőt.
Szia! Hát utólag is Boldog Születésnapot! Egy kis hiba szerintem, hogy a fejezet elején egy kicsit sok a : mondta és leült, mondta és felállt, mondta és ezt meg azt csinálta. Remélem nem baj, hogy ezt leírtam. Egyébként nagyon kedvelem a történeted és csak így tovább!!!!
Szia!
Mikor jön a kövi feji?
Már nagyon várom :D :D :D
Megjegyzés küldése